A hét bibliai könyve - A hét témája

10. A Királyok könyvei - a megosztottság

A Királyok két könyve Izráel népének történetét Dávid halálától a kettészakadt országrészek, Izráel és Júda megszűnéséig beszéli el. A történet a bölcs Salamon királlyal kezdődik. Salamon erejét és tehetségét, apjával ellentétben, nem hadakozásra, hanem az ország belső építésére fordította: fontos diplomáciai és gazdasági kapcsolatokat épített ki szomszédaival. Uralkodása alatt az ország felvirágzott. Felépült az első jeruzsálemi templom, amelynek messze földről a csodájára jártak. Salamon megalapozta kivételes bölcsességének hírét, amelynek alapja a Biblia szerint istenfélelme volt. Az északi és a déli országrészek közötti konfliktusok ugyanakkor már ekkor kiéleződtek, és halála után az ország kettészakadásához vezettek.
A két országrész, Izráel és Júda királyainak történetéről ezután külön-külön, párhuzamosan olvashatunk: a Királyok könyvei attól függően neveznek egy királyt Dávid méltó utódjának, hogy hű maradt-e Istenhez és egyedül őt szolgálta-e vagy éppen teret adott a bálványimádásnak.
A két könyvet Illés próféta alakja köti össze, aki a hatalmasoknak bátran vetette a szemére az Isten iránti hűtlenséget és a hatalommal való visszaélést. A második könyv elbeszéli, hogy először az északi országrész, Izráel esett áldozatul az Asszír Birodalom terjeszkedésének Kr.e. 722-ben. Júda elbukására még közel százötven évet kellett várni, de a babiloni király 587-ben ostrom alá vette és elfoglalta Jeruzsálemet. A templomot lerombolták és a lakosság nagy részét Babilonba deportálták. Kezdetét vette a babiloni fogság.

2. A megosztottság
Bár Izráel kettészakadásának világos politikai okai is voltak, a Királyok könyvei szerint az egység megbomlása, a megosztottság és a viszály mindig következmény: Isten büntetése egy nép, illetve a nép vezetőinek vétkei miatt. Salamon ifjúkorában még bölcsességet kért Istentől és az ő akaratát kereste, idősebb korában mégis azt tette, amit tiltott Isten törvénye: feleségei kedvéért nemcsak eltűrte a bálványimádást, de ö maga is gyakorolta azt. Az eredmény egy önmagával meghasonlott király, egy meghasonlott és megosztott ország, a pusztulás és a babiloni fogság.

3. Rendezni végre közös dolgainkat...
"A megosztottság gyökerei mélyebbre nyúlnak a politikai következtetések felszínességénél. Valójában olyan alapvető kérdésekben nincsen közös társadalmi meggyőződésünk, hogy mi erkölcsös, és mi erkölcstelen, mi a felelősség, és mi a felelőtlenség, mi a bűn, amely ellen éppen ön- és közveszélyessége miatt együttes erővel kell küzdeni és védekezni, és mi az építő, pozitív munka, amelyet a közösség minden tagjára való tekintettel mindenkinek érdeke és kötelessége végezni (...)
Ehhez pedig elő kell vennünk és tiszteletben kell tartanunk a Bibliát is, amely kézenfekvő és mégis régóta száműzött segítőnk lehetne az alapvető értékek tisztázásában és rangsorolásában."
(Dr. Korányi András)