A hét bibliai könyve - A hét témája

11. A Krónikák könyvei - az emlékezés

A Krónikák könyvei a héber Bibliában az "évkönyv" nevet viselik. Szent Jeromos az "üdvtörténet krónikája" elnevezést javasolta, őt követte Luther és a későbbi bibliafordítások, így jutunk el a magyar Krónikák könyvei elnevezéshez. Mivel a szerző ideális képet fest a dávidi és salamoni korról, valamint sok tényt megismétel Mózes első, Sámuel és a Királyok könyveihez képest, a bibliakutatók a többi történelmi könyvhöz képest sokáig lebecsülték a Krónikákat, jóllehet azok sok olyan értékes információt hordoznak, amelyeket hiába keresnénk más bibliai könyvekben. A "krónikás" arra vállalkozott, hogy Izráel a Királyok könyveiből korábban már megismert történetét a babiloni fogság utáni korszak nézőpontjából mutassa be. Meggyőződése szerint Dávid volt a jeruzsálemi kultusz újjászervezője és a kultuszhoz oly fontos zenei élet megteremtője: a Krónikák központi témája mindvégig a templom és a kultusz marad. A jó királyok, Salamon, Jósáfát, Ezékiás és Jósiás Dávid szellemi örökösei voltak, akik tovább vitték elődjük művét. Életrajzaik szelektív életrajzok, csak a jót olvashatjuk róluk, mintha valamiféle "szent történetírással" lenne dolgunk. Az ószövetséges tudós, Gerhard von Rad szerint a Krónikák - a bölcsességirodalmat is megelőzve -, Isten és az egyén kapcsolatát állítják a választott nép és Isten kapcsolatának a helyébe, megelőlegezve ezzel a későbbi generációk Messiás-hitét is.

2. Emlékezzünk régiekről
A Krónikák könyveire jellemzőek a hosszú nemzetségtáblázatok, amelyek az elődökre való emlékezés fontosságát és a múlttal való folyamatosságot hirdetik. A családi nemzetségtáblázatban egy személy elhelyezkedése hűen tükrözi társadalmi helyzetét, kiváltságait vagy éppen kötelezettségeit. A politikai jellegű nemzetségtáblázatok alkalmasak arra, hogy egy tisztség, intézmény vagy hatalmi helyzet igazolásául vagy elítéléséül szolgáljanak. A vallási jellegű nemzetségtáblázatok ugyanakkor jórészt azt a célt szolgálták, hogy közelebbről meghatározzanak egyes papi illetve lévita csoportokat. A bibliai nemzetségtáblázatoknak nem fogyatékossága, hanem lényeges jellemvonása a változékonyság. Amikor valaki kimarad a nemzetségtáblázatból, az csak azért történik, hogy valaki más ezáltal is közelebb kerülhessen a nemzetség köztiszteletben álló őséhez.

3. Emlékezés és történelem
"Az emlékezet természeténél fogva sokféle és sokszorozódó, kollektív, többes számú, mégis individualizált. A történelem - épp ellenkezőleg - mindenkihez és senkihez sem tartozik, ez adja egyetemes elhivatottságát. Az emlékezet a konkrétben gyökerezik, a térben, a gesztusban, a képben és a tárgyban. (...) Az emlékezet abszolútum, míg a történelem csak a viszonylagost ismeri."
(Pierre Nora)