A hét bibliai könyve - A hét témája

14. Eszter könyve - Az öröm

Nem minden zsidó tért vissza Jeruzsálembe Nehémiással és Ezsdrással. Sokan maradtak azon a földön, ahol már két generáció is felnövekedett. A zsidókat sajátos vallásuk és szándékos elkülönülésként is értelmezhető hagyományaik miatt már a perzsa birodalomban is gyanakvás övezte. Részben róluk, részben az azóta is diaszpórában élő zsidóság évezredes történetéről beszél Eszter könyve. A történet névadója Eszter, a szépséges zsidó hajadon, akit a világhódító Xerxész király (a bibliai Ahasvérós) feleségéül választ, és aki bátorságával, istenfélő állhatatosságával egész népét menti meg a pusztulástól. Az események középpontjában áll még Hámán, a király egyik főembere, aki halálosan gyűlöli a szintén az udvarban szolgáló zsidó Mordokajt, Eszter rokonát és gyámját. Hámánnak az a terve, hogy az uralkodó bizalmát elnyerve fondorlatos módon kieszközölje nem csak Mordokaj, de az egész "különc" zsidóság elpusztítását. Hámán azonban nem tudja, hogy Eszter, a király kedvenc felesége is a kiirtandó néphez tartozik, és ez a tudatlansága a vesztét okozza. Eszter a veszélyekkel és az ármánnyal dacolva felfedi származását a király előtt és közbenjár a népéért. Hámán bukása egyszerre személyes veresége és az elnyomott, megbélyegzett zsidóság győzelme "gyűlölőik" felett. E rövid bibliai könyvben egyszer sem szerepel Isten neve: ezzel sokszor érveltek Eszter könyvének bírálói, sőt, emiatt a könyv kanonikus volta is többször megkérdőjeleződött a történelemben. Mégis, a szöveg kimondatlanul is tanúskodik a gondviselő és megszabadító Úrról, aki titokzatos "véletlenek" során át, vagy akár a benne hívők hősiességét is felhasználva megmenti az övéit a pusztulástól.

2. Az öröm ünnepe
Eszter könyve egy fontos tavaszi zsidó ünnep, a púrim eredetmondája. Hámán sorsvetéssel (akkádul "púrral") választotta ki a zsidók elpusztításának napját. A megjelölt napon azonban éppen ő bukott el, és a zsidók arattak fényes győzelmet ellenségeik felett.
A púrim a zsidók igazi felszabadult örömünnepe mind a mai napig. A Xerxész uralkodása óta eltelt évszázadok világosan megmutatták, hogy Hámánnal korántsem halt ki a zsidógyűlölet és az antiszemitizmus.
Az örökké fenyegetett Izráel a púrim évenkénti megünneplésével újra és újra átélhette a szabadulás örömét.

"...ne hidd, míg száll sóhajod, hogy Teremtőd nincsen ott,
És ne hidd, ha könnyezel, hogy Teremtőd nincs közel.
Belénk oltja örömét: hogy bajunk ő zúzza szét,
És míg meg nem enyhülünk, mellénk ül és sír velünk"
(William Blake).