A hét bibliai könyve - A hét témája

17. A példabeszédek könyve - a bölcsesség

A példabeszédek könyve, amely Jób könyvéhez hasonlóan az úgynevezett bölcsességirodalom része, azt állítja, hogy az okosság nem egyenlő a bölcsességgel. Az előbbi még nem elegendő a boldog és sikeres élethez. Az embernek az utóbbira van szüksége: bölcsességre, amely alapvetően Isten akaratának a követését jelenti. Az ókori bölcs szem előtt tartotta a korábbi nemzedékek élettapasztalatát, az emberi élet és az emberi együttélés évszázadok alatt megismert és továbbhagyományozott törvényszerűségeit. Módszeresen gyűjtötte a megismerhető élettapasztalatokat, összevetette azonos vagy éppen ellentétes megfigyelésekkel, majd a következtetéseit rövid, jól megjegyezhető mondásokba sűrítette és leírta. Így keletkezhettek a bibliai példabeszédek is, amelyeket a valaha élt legbölcsebb emberhez, Salamon királyhoz kapcsolunk (bár a királyság korának más alakjai is felbukkannak bennük, mint például Ezékiás). A példabeszédek figyelmeztetnek, tanítanak, összevetnek alternatív életutakat, az élet rejtélyes összefüggéseire és jelenségeire utalnak, röviden, képszerűen, könnyen érthető és megjegyezhető formában. Olyan témákkal foglalkoznak, amelyek évszázadok alatt sem mentek ki a divatból és valószínűleg még évszázadok múlva is aktuálisak lesznek: hogyan legyünk egyensúlyban önmagunkkal, a vágyainkkal és a lehetőségeinkkel; hogyan viszonyuljunk a nőkhöz (férfiközpontú világban írták a Példabeszédeket!) és általában a szerelemhez, a párkapcsolatainkhoz; hogyan bánjunk a pénzzel; hogyan neveljük helyesen a gyermekeinket; milyen szerepet szánjunk a munkának és a pihenésnek vagy mi a mámor, az öröm és a józanság helyes aránya az életben. Aktualitása miatt a Zsoltárok könyve mellett még ma is az Ószövetség legnépszerűbb és leggyakrabban olvasott könyve a Példabeszédek.

2. Az elveszett bölcsesség nyomában

A 21. század embere hajlamos megmosolyogni a bölcsességet. Letűnt korok embereihez tartozó fogalomnak tekintjük, legalábbis életünk első néhány évtizedében, amikor még úgy gondoljuk, hogy az emberi élet törvényszerűségei a mi esetünkben majd nem érvényesülnek. Ahogy azonban telnek az évek, riadtan vesszük észre, hogy mennyire igaznak bizonyulnak a mi életünkben is mindazok a mondatok, amelyeket szüleink és nagyszüleink szájából hallottunk és gúnyosan elutasítottunk. "Bolond" emberként megvárjuk, amíg a saját lázadásaink, tévedéseink és bukásaink vezetnek vissza a bölcsesség forrásához: "Az Úrnak félelme az ismeret kezdete, a bölcsességet és intést csak a bolondok vetik meg."

"A tudomány rendszerezett tudás. A bölcsesség rendszerezett élet."
(I. Kant)