A hét bibliai könyve - A hét témája

26. Jónás könyve - A küldetés

Jónás könyve különleges szerepet tölt be a kisprófétai könyvek között: nem különálló próféciákat olvashatunk benne, hanem egy prófétai megbízatás, egy misszió történetét.
Ninive városa az istenfélő zsidó emberek számára a romlottság és a gonoszság szimbóluma volt. Jónás pedig azt a megbízatást kapja, hogy hirdesse meg Isten ítéletét a város lakói előtt, hátha azok megtérnek a bűneikből. Ő azonban "rühellé a prófétaságot", és egy kicsit fel is háborította annak a lehetősége, hogy Isten őt akarja felhasználni a pogányok megmentésére. Jónás menekülése azonban reménytelen, Isten elől hiába akar az akkor ismert világ végére, Herkules oszlopaihoz menekülni: hajója viharba kerül, őt a hajósok a viharos tengerbe dobják, egy hatalmas hal elnyeli, majd három nappal később kiköpi a szárazföldre. Jónás kénytelen-kelletlen meghirdeti Isten ítéletét, azután pedig sértetten veszi tudomásul, hogy a megtérő városnak Isten valóban megkönyörül. Meg kell tanulnia, hogy Isten jósága nem korlátozódik Izráelre, hanem mindenkire érvényes, aki töredelmes szívvel hozzá fordul.

2. Küldetés az elveszettekhez

Jónás könyve abban a korban keletkezett, amikor a babiloni fogságból visszatérő zsidóság legnagyobb feladata az önmeghatározás, az újjászerveződés volt. Ennek szükségszerű velejárója lehetett a többi néptől való elzárkózás, az Istent nem ismerő bálványimádó idegenek meg- és elvetése. A könyv szerzője Jónás próféta sorsával éppen azt akarta bizonyítani, hogy Izráel Istene valójában az egész világ Istene, a választott népet pedig Istene nem önmagukért, hanem a többi nép érdekében választotta ki, hogy követei és hírnökei legyenek szeretetének.

Az első keresztyének számára Jónás próféta Jézus előképe lett. Jézus is három napot töltött "sírban", ahogyan Jónás is a nagy hal gyomrában. Jézus is a föld valamennyi népéhez küldetett, és szavára a legreménytelenebb pogány bűnösök is visszatalálhattak Istenhez. Amikor saját küldetéséről beszélt, maga Jézus is többször utalt Jónás ninivei missziójára, és nem lehetetlen, hogy Jónásról mintázta a tékozló fiú idősebb bátyjának alakját is, aki nem tudta elfogadni, hogy az Atyánál van bocsánat a "rossz fiúk" számára is.

"...látá az Ur, hogy ott egyik-másik
szivben még Jónás szava kicsirázik
mint a jó mag ha termőföldre hullott,
s pislog mint a tüz mely titkon kigyulladt.
S gondolta: "Van időm, én várhatok.
Előttem szolgáim, a századok,
fujják szikrámat, mig láng lesz belőle;
bár Jónás ezt már nem látja, a dőre.
Jónás majd elmegy, de helyette jő más,"
igy gondolá az Ur; csak ezt nem tudta Jónás..."

(Babits Mihály)