A hét bibliai könyve - A hét témája

27. Máté evangéliuma - A boldogság

Az egyház évezredes hagyományában mindig is Máté írását tartották az első evangéliumnak. Bár a mai modern bibliatudomány Márk evangéliumát korábbinak tartja, Máté "elsőségét" a kánonban elfoglalt helye és kiemelkedő jelentősége ma is biztosítja. Az Újszövetség szerzői az egy Lukács kivételével mind zsidó emberek voltak, Máté evangéliumát mégis szokás a "zsidó evangéliumnak" tekinteni. Sok olyan kifejezéssel találkozunk ebben az evangéliumban, amelyek a zsidóság teológiai-nyelvi finomságait tükrözik (például "Isten országa" helyett inkább "mennyek országát" mond); Jézus itt hangsúlyosabban jelenik meg Izráel megígért Messiásaként mint a többi evangéliumban és emiatt Máté különös fontosságot tulajdonít azoknak a szavaknak vagy eseményeknek, amelyekben egy-egy ószövetségi ígéret beteljesedett.

Máté evangélista szerint Jézus Izráel nagy tanítóinak és prófétáinak hagyományát folytatja, akit azonban a választott nép a nagy elődökhöz hasonlóan el- és kivetett magából. Éppen emiatt ábrázolja Máté az írástudókat és a farizeusokat Jézus fő ellenfeleiként, hiszen azok a "régi" tanítást őrizték Jézussal szemben, aki viszont "úgy tanított, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók".

2. Küldetés az elveszettekhez

Boldogok a lelki szegények...
A hegy Máté evangéliumában - akárcsak az Ószövetségben - a különleges Isten-közelség és a kinyilatkoztatás helye. Amikor Jézus leült a hegyen, hogy az odagyülekező sokaságot tanítsa, tulajdonképpen Isten új, Izráelből elhívott népéhez, a keresztyén gyülekezethez intézte a szavait. Ezért volt és van ma is olyan kiemelkedő jelentősége az itt mondottaknak, az úgynevezett "hegyi beszédnek". A beszéd elején Jézus nyolcszor nevezi boldognak a hallgatóit, azokat, akiknek ezen a világon az egyedüli pártfogójuk Isten. Ők azok a "szegények", akik sírnak, akiket szelídségükért megvetnek az erőszakosak, akik éheznek és szomjaznak, akik irgalmasok, akik tiszta szívűek, akik békességre törekszenek, és akiket mégis igazságtalanul üldöznek. Immár kétezer év telt el a hegyi beszéd óta, de ma is, aki magára ismer ezekben a szavakban, az tudhatja, hogy Jézus hozzá beszél, és neki ígéri Isten pártfogását.

A bibliai "boldogság" elsősorban azt jelenti, hogy Isten áldása nyugszik rajtunk. Talán boldogabbak lehetnénk, ha felismernénk, hogy Isten mennyi mindenben megáldotta már az életünket.

"Egy bizonyos pillanatban azt gondolta a férfi:
Mit nem adnék a boldogságért,
ha Izlandon most melletted lehetnék
a nagy mozdulatlan nap alatt
és megoszthatnám veled ezt a percet
ahogy osztozunk a zenén
vagy egy gyümölcs ízén.
Ugyanebben a bizonyos pillanatban
a férfi ott állt mellette Izlandon."

(Jorge Luis Borges)