A hét bibliai könyve - A hét témája

29. Lukács evangéliuma - A szegénység

A hagyományok szerint Lukács az egyetlen nem zsidó származású szentíró az Újszövetségben. Korának görög történetírói szokása szerint igyekszik is számot adni evangéliumának céljáról és keletkezési körülményeiről rögtön műve elején, az ajánlásban. Lukács nem érzi magát az első tanítványi nemzedékbe tartozónak, ugyanakkor kellő önérzettel állítja, hogy ő "mindennek pontosan utánajárt". A képzett, és a történelmi események iránt is erősen érdeklődő orvos, Lukács arra törekszik, hogy Jézus Krisztust és a személyében eljött üdvösséget elhelyezze saját kora történelmének koordináta-rendszerében. A Jézus által képviselt isteni hatalom ellentéteként látjuk a birodalmi politika potentátjait, és a Jézus által hirdetett evangélium mellett megjelennek a kortársak sokféle vallási (tév)képzetei is. Miközben az "isteni" Augustus császárban az emberek a vérrel szerzett, ingatag béke megteremtőjét ünnepelték, Jézus csendben, a birodalom legtávolabbi szegletében a valódi békét hozta el azoknak, akik készek voltak azt elfogadni.

2. A szegények és a kiközösítettek Jézusa

Lukács (Mátéhoz némiképp hasonlóan) nagy hangsúlyt helyezett az evangéliumában arra, hogy Jézus a szegények, a társadalmilag lenézettek, az etnikai vagy vallási okokból diszkrimináltak Megváltójaként jött el közénk. Ennek a szemléletnek jó példája az, ahogyan előtérbe kerülnek a lenézett pásztorok, a betegek, vagy ahogy Jézus megkülönböztetett figyelmet fordít a nőkre, akik ebben a korban különösen is megvetett, alacsony társadalmi helyzetűek voltak. Jézus anyja, Mária, Anna prófétanő vagy a naini özvegy mellett meglepően sok asszony kíséri Jézust végig élete és különösen szenvedése során. Mintha Lukács ezzel is fel akarná hívni a figyelmünket arra, hogy a tanítványi lét egyszersmind szakítás a világban uralkodó kegyetlen, megbélyegző értékrenddel, és egy egészen új közösség létrejöttével jár.

Napjainkban a tolerancia (másokkal szembeni "türelem") szinte kötelező érvényű elvvé vált, bár jobbára csak a szavak szintjén, hiszen talán soha nem volt ennyi másoktól türelmet kérő és hiába váró "vesztese" a felgyorsuló társadalmi folyamatoknak, mint éppen ma. A mostani szegényekkel és kirekesztettekkel szemben mintha nem működne a divatos és kötelező toleranciaelv. A "társadalmi fejlődés" érdekében hagyjuk őket tovább csúszni, egyre jobban marginalizálódni. Miközben a keresztyénséget gyakran - néha jogosan is - éri az intolerancia vádja, teljesen megfeledkezünk arról a toleranciáról, amelyet Jézus gyakorolt és hagyott a tanítványaira. Ez a jézusi tolerancia szereti és elfogadja az embert úgy, ahogyan van, feltételek nélkül a segítségére siet, ha kell. Ugyanakkor kritikus, sőt elítélő is lehet azokkal a nézetekkel, tettekkel vagy erőkkel szemben, amelyek méltatlanná tesznek bennünket az emberi névre.