A hét bibliai könyve - A hét témája

36. Efezusi levél - Az egység

Pál apostol leveleinek egy részét fogságból írta az általa alapított és szerető gondoskodással pártfogolt gyülekezeteknek. Ilyen "fogság-levél" az efezusi is.
A fiatal gyülekezetről és annak körülményeiről részletesen tájékoztat bennünket az Apostolok Cselekedeteiről írt könyv is. Pál kétszer járt, majd másodszor mintegy két évet is eltöltött a kis-ázsiai fővárosban, amely ekkoriban virágzó metropolisz, kereskedelmi és kulturális központ volt, több mint százezer lakossal.
A levél tartalma azonban - meglepő módon -, kevés ponton kapcsolódik ahhoz a konfliktusos szituációhoz (látványos megtérések, varázslókönyv-égetés a főtéren, vallási villongások és tüntetések) amely az ApCsel híradásából elénk tárul. Az apostol olyan kérdéseket ismétel meg, foglal össze és tesz ismét hangsúlyossá itt az efezusiak számára, amelyek megszólaltak már korábbi leveleiben is: Isten kiválasztó és megszabadító kegyelme minden embert érint a földön; az egyházba, amely Krisztus titokzatos "teste", egyedülálló módon befogadtatást nyertek a zsidók és a pogányok is, a két nagy "népcsoport" amelynek együttélése és keveredése mindig is lehetetlen volt - kivéve a keresztyén egyházban és a Krisztusba vetett hitben. E levelében - mondhatnánk - a semmivel össze nem hasonlítható keresztyén egyház titkának néhány "összetevőjére" derít fényt Pál apostol.

"Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is: egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett, és mindenek által, és mindenekben."

2. Átformált életek

Pál nagyon jól tudta, hogy az egyház nem hibátlan, mennyei közösség, amely mintegy a mennyből szállt alá. Emberek alkotják, mégpedig bűnökkel terhelt, esendő emberek. A bűnökből való szabadulás ígérete és öröme itt a földön sajnos még nem teszi szentekké a hívőket. Hívő és nemhívő között a döntő különbség nem is az, hogy az első csoport "jobb" emberekből áll, hanem az, hogy ők már tudják, hogy Jézus Krisztus nélkül elveszettek, míg a másik csoport ezt nem hajlandó önmagának sem bevallani. Pál a levél második részében részletesen leírja, hogy mit jelent(ene) a gyakorlatban a megváltott élet, hogy mi az az erkölcsi ideál, ami felé a Krisztushoz tartozóknak folyamatosan törekedniük kellene. Az Efezusi levél szerint tehát Krisztus uralma és az elérendő (bár életünkben feltehetően soha el nem érhető) erkölcsi feddhetetlenség az egyház egységének két záloga.

"Az asszonyok engedelmeskedjenek a férjüknek, mint az Úrnak…"

"Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte…"

"A férfi ezért elhagyja apját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté."