A hét bibliai könyve - A hét témája

37. Filippi levél - Barátság

Pál Kr. u. 50 körül járt Filippiben, ahol megalapította az első európai gyülekezetet. A Nagy Sándor apjáról, Filipposzról elnevezett várost ekkoriban már jobbára Augustus leszerelt veterán katonái lakták, és az Apostolok Cselekedetei szerint zsidó népessége is szinte elenyésző volt. Pál mégis nagyon jól érezte magát a gyülekezetben, és későbbi szolgálata során is mindvégig bensőséges kapcsolat fűzte a filippiekhez, aminek levelében is hangot adott. Ezt a levelét is fogságból írta, ezért szeretett gyülekezete adományt küldött neki. Epafroditosz, a küldönc azonban súlyos beteg lett, és Pál emiatt is fontosnak tartotta, hogy levélben mondjon köszönetet a segítségért és tájékoztassa állapotáról a filippi keresztyéneket. A levél persze sokkal több lett puszta "helyzetjelentésnél": a benne található úgynevezett "Krisztus-himnusz" egyedülálló összefoglalása mindannak, amit a legelső keresztyének hittek és tanítottak Jézus Krisztusról, s Pál apostol is olyan részleteket árul el önmagáról, hitéről és értékrendjéről, amelyek jelentősen gazdagítják a személyével kapcsolatos ismereteinket.

2. A barátság levele

A Filippiekhez írt levél görög szövegében számtalan olyan kifejezéssel találkozunk, amelyek a szakértőket a korabeli, fennmaradt baráti levelezésekre emlékeztetik. Pál arról ír például, hogy a filippieknek egy szívvel-lélekkel, egyetértésben kell küzdeniük az evangéliumért vagy hogy a barátokként lelki közösségben vannak egymással, még akkor is, ha nagy távolság választja el őket, s képesek együtt örülni vagy bánkódni, minden körülmények között. Barátok között természetes és elfogadott volt az "ajándékozás és elfogadás": szokásával ellentétben ezért is fogadta el Pál a gyülekezet szívből jövő adományát. A görög-római kultúrában a barátság minden esetben egyfajta véd- és dacszövetséget jelentett két polgár között, a felismert közös ellenféllel vagy ellenséggel szemben. Amikor tehát Pál barátságáról biztosítja a filippieket, fontos hogy kitérjen azokra a külső veszélyekre és támadásokra, amelyek ezt a barátságot veszélyeztethetik: ezért óvja őket például a hamis tanítóktól. A "vendégbarátságok" fenntartásának legfőbb eszköze akkoriban a levél volt, amelyben a barátok biztosíthatták egymást töretlen hűségükről, hálájukról és szeretetükről; új barátokat ajánlhattak egymás figyelmébe; felelevenítették régi közös élményeiket, küzdelmeiket; megbeszélték az esetleges jövendőbeli találkozást, és beszámoltak egymásnak hogylétükről. A filippi levél figyelmes olvasója minderre példát talál Pál apostol soraiban.

"Ne menj előttem, mert nem tudlak mindig követni. Ne kövess engem, mert nem tudlak mindig vezetni. Ballagj csak mellettem és legyél a barátom."
(Albert Camus)