A hét bibliai könyve - A hét témája

38. Kolosséi levél - A tévedés

Kolosséban nem Pál, hanem valószínűleg egyik tanítványa, talán éppen a levél elején és végén említett Epafrász alapított gyülekezetet. Az apostol azért ragadott tollat, mert Epafrász szerint tévtanítások fenyegették a fiatal közösséget. A kolosséi tévtanítás mibenléte és a tévtanítók kiléte régóta foglalkoztatja az Újszövetség kutatóit, de igazi megoldásra még nem találtak a kérdésben. Annyit tudunk, hogy a Lükosz és a Meander folyók völgyében fekvő Kolosséban nagy számban éltek olyan zsidók, akik hosszú ideje érintkeztek a hellenista kultúrával, mi több, a környéken virágzó, úgynevezett misztériumkultuszok követőivel. Talán a Pál által itt kifogásolt tévtanítás is a hellenisztikus misztériumkultuszi, pre-gnosztikus és zsidó vallási elemek valamiféle egyvelege lehetett. A tévtanítók tökéletességre törekvő aszketikusok lehettek, ezért akart Pál e levelében a Krisztus-hirdetéssel minél többeket "tökéletessé tenni" (1,28). A kolossébelieket megtévesztők az "emberek hagyományait" és a "világ elemeit" követték "bölcselkedésükkel" (2,8), Pál ezzel szemben azonban egyedül Krisztusról akar hallani, aki minden "filozófia" felett uralkodik, s aki egy nehéz és véres hadjáratban diadalmaskodó hadvezérként (2,14-15), vonul be a kolosséi keresztyének életébe. Pált főként azért dühítette ez a tévtanítás, mert a gyülekezeti tagok régi tévedéseinek, hitbeli gyengeségeinek visszatérésétől tartott. A Kolosséi levél érdekessége, hogy írója a záró rendelkezések között bepillantást enged Pál leveleinek utóéletébe. Ebben az időben Pál egyes leveleit már az egymással szomszédos települések keresztyén közösségeiben felolvasták, másolták és megőrizték - liturgikus használatra.

2. Tévtanítók kerüljenek!

Napjaink posztmodern világában általános az a felfogás, hogy mindenkinek jogában áll azt gondolni bármiről, amit akar. Nagyon kevés a támpontunk arra nézve, hogy kinek milyen véleményt, nézetet kellene követnie. A keresztyén hit számára azonban kezdettől fogva fontos volt, hogy Jézus evangéliumát és az arra épülő apostoli tanítást hűségesen, hamisítatlanul megőrizzék. Persze ez régen sem volt olyan egyszerű dolog, hiszen mindig voltak olyanok, akik az "igaz" tanítást unalmasnak, tökéletlennek, filozófiai vagy éppen gyakorlati szempontból kiformálatlannak találták. Ilyenkor léptek fel emberek a maguk sajátos szemléletű, mégis általában a keresztyén evangéliumhoz tartalmilag kötődő tanításával. Ezek az "újítók" mindig gyorsan kiérdemelték a "tévtanító" nevet. Pál késői levelei azt mutatják, hogy a tévtanítóknak voltak bizonyos ismérvei. Először is "engedetlenek" voltak, nem akartak beilleszkedni semmilyen egyházi rendbe. Emellett önmagukat tanítóknak nevezték, de az apostolok tanítását elvetették. Végül pedig igaz volt rájuk, hogy "üres fecsegéseik" soha nem szolgálták a gyülekezetek épülését.