A hét bibliai könyve - A hét témája

40. Második thesszalonikai levél - A rend

A második levél ugyanahhoz a közösséghez szól, amelyet az elsőben megismerhettünk. Pál korábbi levele nem járt teljes sikerrel: a feltámadás kérdése szemmel láthatóan továbbra is élénken foglalkoztatja a thesszalonikai híveket, olyannyira, hogy ehhez kapcsolódóan újabb félreértések is szárnyra kaptak. Egyesek úgy gondolták, hogy ha Krisztus ilyen hamar, talán napokon, heteken vagy hónapokon belül visszajön ítélni élőket és holtakat, akkor semmi szükség a mindennapi, fáradtságos munkavégzésre. Elvégre, azt a rövid időt, ami még hátra van, miért kellene elrontani a munkával? Pál elfogadhatatlannak tartotta ezt a cinikus hozzáállást, és kemény szavakkal igyekezett rendet tartani a thesszalonikai gyülekezetben:

"Mert akkor is, amikor nálatok voltunk, azt parancsoltuk nektek: ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék. Mert halljuk, hogy némelyek tétlenül élnek közöttetek, nem dolgoznak, és haszontalan dolgokat művelnek..."

2. Mindenek ékesen és jó rendben...

Az első keresztyének nem csupán a tanbeli fegyelemre ügyeltek, de az erkölcsi feddhetetlenségre, a gyülekezet jó rendjére is. Aki nem tartotta magát a szent írásoknak és az apostoli tanításnak megfelelő életvitelhez, azt nagyon hamar kivethette magából a közösség.

"Ha pedig valaki nem engedelmeskedik a mi levélbeli intésünknek,...ne tartsatok vele kapcsolatot, hogy megszégyenüljön. De ne tekintsétek ellenségnek, hanem intsétek, mint testvéreteket."

Pál leveleiben is számos olyan példát találunk, amikor az apostolnak intenie kellett az adott gyülekezetet, hogy gyakoroljon "egyházfegyelmet". Szerinte a külső rend hiánya mindig belső rendetlenséget takart. A belső harmóniát tükröző külső rendre a hitbeli szempontok mellett a kívülállók véleménye miatt is szükség volt. Az első keresztyének viselkedése alapján ugyanis a külvilág a Krisztus-hit értékességéről vagy értéktelenségéről is ítélkezett.

"...csak az autonóm személyiségek képesek a jó rendre. A rendetlenség az, ha lényegi és formai rendetlenség van. A diktatúrákban is... mereven akartak valamit megtartani, amiből már épp a lényeg tűnt el. A jó rendetlenség pedig az, ha lényegi rend van, a tárgyak jól szolgálják a célt, de nincs merevség"
(Polcz Alaine)

"Én a rendben nem tudok eligazodni. Nem találok meg semmit. Valahogy idegen tőlem, hogy ez itt áll, az ott áll. Nekem úgy jó, ha minden egy csomóban van. Akkor a csomót előhúzom, kotorászok benne, megtalálom, amit keresek, és lököm vissza a helyére. Hát nem racionálisabb és gyorsabb, mint mindent folyton a helyére rakosgatni?"
(egy raktárosnő)