A hét bibliai könyve - A hét témája

44. Pál levele Filemonhoz - Megbocsátás

Amikor ezt a levelét írta, Pál Efezusban volt fogságban, a mai Törökország nyugati partvidékén. Innen csak néhány kilométerre feküdt Kolossé, ahol a fiatal keresztény gyülekezet vezetője Filemon volt, Pál egyik tanítványa és "lelki gyermeke". Filemon mint minden házbirtokos, szolgákat tartott, köztük Onézimuszt is, aki valamilyen okból megszökött tőle. Efezusba menekült, s ott találkozott a fogoly Pállal.
Tőle hallott először Jézus Krisztusról, a megfeszített és feltámadt Messiásról, aki rabszolgahalált halt, jóllehet szabad ember volt és bűnt sem követett el soha.
A valószerűtlen örömhír átjárta a szökött rabszolga szívét és átformálta az életét. Pálnak ezen a ponton kellett szembenéznie a sikeres evangélizáció dilemmájával: magánál tartson és megvédelmezzen egy szökött rabszolgát, aki meglopta szeretett lelki gyermekét? Pál "megoldása" az, hogy a rabszolga és ura közé áll, igyekezve megérteni mindkettő szempontjait.
Filemont kérleli, arra hivatkozva, hogy az bizonyos értelemben egész "új" életével tartozik neki. Meg akarja győzni őt, hogy észrevegye: Onézimusz már megváltozott, és igazán "hasznossá" vált Krisztusban. A legjobb persze az lett volna, ha Pál maga mellett tarthatta volna Onézimuszt, de tudta, hogy ha nem küldi vissza Filemonhoz, akkor lehetetlen lesz a megbocsátás és a kiengesztelődés, és a keresztyén szeretet sérül. Ezért hát rábízza a levelet és visszaküldi, de úgy, hogy tudatja Filemonnal: a szolgával együtt a "saját szívét" is visszaküldi hozzá.
Pál nem áll egyik fél oldalára sem, de mindkét oldallal azonosul. Nem kéri számon Filemontól, hogy miért volt annyira elviselhetetlen rabszolgatartó, hogy Onézimusznak el kellett szöknie tőle, kockáztatva a halálbüntetést is. De Onézimuszt sem vádolja azzal, hogy tolvaj és szökött rabszolga lett belőle. Kettejük között állt. Ő volt az egyetlen kapocs, amely ezt a két embert még egyáltalán összekötötte. Ő választotta el Onézimuszt a halálbüntetéstől és Filemont attól, hogy megbukjon mint keresztyén.

2. A megbocsátás dokumentuma

Pál legrövidebb levelének létjogosultságát sokan megkérdőjelezték az újszövetségi kánonban. Egy ilyen rövid, személyes levélnek vajon lehet komoly teológiai üzenete?
A levélben azonban sokkal több van, mint azt sokan gondolnák. Pál két elkeseredett ember, egy dühödt rabszolgatartó és egy szökött rabszolga közé áll. A lehetetlennek tűnő megbocsátást és kiengesztelődést szolgálja. megbocsátás és az abból eredő, mélyebb tartalmú kiengesztelődés pedig nem valami elvont, haszontalan keresztény képzelgés: elég, ha napjaink kül- vagy belpolitikai harctereire nézünk. Mintha semmi másra nem is lenne szükség igazán, csak erre.

3. "Ha tehát engem társadnak tartasz, fogadd őt úgy, mint engem. Ha pedig valamivel megbántott vagy tartozik, azt nekem számítsd fel."

E rövid őskeresztyén dokumentum tehát bepillantást enged a keresztyén hit lényegébe. Pál a rabszolga és ura között áll, magára véve mindazt a fájdalmat, amit egy széttört kapcsolat jelent. Minden bizonnyal Jézus Krisztustól tanulta ezt, aki Isten és az ember közé állt, magára véve az ember bűnének és Isten fájdalmának terhét. Aki maga lett a megbocsátás és a kiengesztelődés útja. Pál e levelében nem is tesz mást, mint Krisztust imitálja.