A hét bibliai könyve - A hét témája

49. János első levele - Testvériség

Az óegyházi hagyományok szerint ennek a levélnek is ugyanaz a János a szerzője, aki a negyedik evangéliumot írta. Ma sokan sokféle elmélettel kapcsolják össze a két művet, de annyi bizonyos, hogy az evangélium és az első levél szerzője vagy ugyanaz volt vagy a két személy nagyon szoros lelki-szellemi kapcsolatban állhatott, hiszen számtalan közös megfogalmazás, hangsúly és motívum bukkan fel a két műben. Míg azonban az evangélium Jézus életéről és a hűséges tanítványi körről beszél, a levél mintha már időrendileg tovább lépne: egy olyan helyeztet ábrázol, ahol a keresztyén közösség egy kis csoportja elszakad a többiektől megtagadva a tanbeli és életközösséget az egykori testvérekkel. Az elszakadó "eretnek" csoportban sokan a korai keresztyén gnózis képviselőt látják. János szerint ezek az "áltestvérek" tagadták, hogy Jézus volt a testben megjelent Krisztus (tehát hogy Isten fia valóságos ember volt, aki fizikai módon megszületett és meghalt) és a jézusi szeretet parancsát megtagadva gyűlölni kezdték egykori testvéreiket.

2. Közülünk indultak el, de nem voltak közülünk valók

János evangéliumának és első levelének is fontos alaptétele a világosság és a sötétség megkülönböztetése. Isten volt az, aki a teremtés hajnalán megkülönböztette e kettőt egymástól, Jézus pedig már a világosság követeként érkezett a sötétségbe. Élettörténete, szenvedése és halála mind azt mutatják, hogy a sötétség nem tudta őt befogadni. János levelében azok, akik Krisztust követik, a világosság gyermekei, olyan testvérek, akiket akiket különleges szeretetkapcsolat fűz egymáshoz.

"Ne csodálkozzatok, testvéreim, ha gyűlöl titeket a világ. Mi tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük testvéreinket: aki nem szereti a testvérét, az a halálban van. Aki gyűlöli a testvérét, az embergyilkos; azt pedig tudjátok, hogy az embergyilkosnak nincs örök élete."

Krisztus követőit azonos lelki "anyagból" gyúrták. Szeretetkapcsolatukat semmi sem szakíthatja szét, hiszen Isten mindent felülmúló szeretetén nyugszik. Ha mégis megszakadt, nyilvánvalóan soha nem is volt valódi testvériség:

"Aki azt mondja, hogy a világosságban van, de gyűlöli a testvérét, az még mindig a sötétségben van."

János első levele szívszorongató keresztyén dokumentuma a szakítás fájdalmának. Kísérlet annak az érthetetlen ténynek a feldolgozására, hogy miért hagy el valaki, akiről tudjuk, hogy szeretett és akit mi is tiszta szívünkből szerettünk. János nem ismeri a "valami menet közben elromlott" sablonos megoldását. Az csupán ápolgatása de valójában kényszerű arculcsapása a szép emlékeknek. Ő a másik oldal felől közelít: Ami igazi, az örökre megmarad.