A hét bibliai könyve - A hét témája

50. János második levele - Összetartozás

Ugyanaz a közösség, bizonyára ugyanaz a presbiter, ugyanaz a problémavilág, mint amellyel az első jánosi levélben találkoztunk. Ez a levél azonban már nem kifejtés, inkább csak rövid emlékeztetés, egy mindössze tizenhárom versből álló életjel az idős tanítótól: nem feledtelek el benneteket, sokat gondolok rátok, tudom, hogy továbbra is hűségesek vagytok a tanításhoz, annak ellenére, hogy a helyzet nem könnyebb, mint az első levél megírása idején. A címzettek megnevezése helyett ennyit mond "a kiválasztott Úrnőnek". Nyilvánvaló metafora, az egyházat illetve annak helyi megjelenési formáját, a gyülekezet közösségét nevezi így. Az egyház anyjaként óvja, gondozza, táplálja a gyermekeit, akiknek az a legfontosabb tulajdonsága, hogy minden pillanatban tudatában vannak, micsoda megtiszteltetés az egyházhoz tartozni, és milyen naponkénti feladatot jelent a parancs "szeressétek egymást!"

2. Kötelező gyakorlat

A jézusi szeretetparancs megismétlésével János presbiter valóban nagy felelősséget rak az "Úrnő" valamennyi mai gyermekének a vállára: "Aki túllép ezen, és nem marad meg a Krisztus tanításában, abban nincs benne Isten..."
Az egyház tagjai az egyház mai formáját és életjelenségeit látva gyakran arra a téves következtetésre jutnak, hogy sok más fontosabb dolgot is jelent az egyház, mint a mindig, minden körülmények között és minden áron összetartozó Krisztus-hívők közösségét: intézményeket, egzisztenciát, kultúrát, hagyományt, oktatást, politikát, világnézetet, "értékeket", közös célokat és állami normatívát. Ezek azonban csak késői hozadékai mindannak, amit a keresztyén egyház tagjainak Krisztus szeretetén alapuló összetartozása jelentett. A keresztyén vértanúkat ezek a hozadékok feltehetően soha nem tették volna képessé arra, hogy vállalják a leggyalázatosabb halálnemeket is Urukért és az egymás iránt - nem érzett - hanem tudatosan vallott szeretetért. Az egyik legkorábbi ókeresztyén gondolkodó, Tertullianus szerint azonban ez a feltétel nélküli és a mindennapi logika szabályainak ellentmondó összetartozás és szeretet még az egyház legmegátalkodottabb ellenségeit is elbizonytalanította és elcsendesítette.

3. A vég kezdete

Egy brit futurológus szerint a nyugati keresztyén egyház hanyatlása néhány évtizeden belül oda vezethet, hogy szociológiai tekintetben a keresztyének helyzete nagyon hasonlóvá válik az első keresztyénekéhez a hanyatló római birodalomban: nevetséges, megvetett, jogfosztott és kitaszított kisebbséggé válnak. Paradox módon azonban ez a "hanyatlás" a valódi hit megmentőjének bizonyulhat. Megszabadulva a sallangoktól, a hatalom és a régi "nagyság" bűvöletétől, az egyház végre ismét azzá válhat, ami kezdetben volt: egymást szerető, elkötelezett, a Krisztus szeretetének eltéphetetlen kötelékével egymáshoz kapcsolódó emberek közösségévé - akikre értetlenül, de csodálattal tekintenek a kívülállók.