A hét bibliai könyve - A hét témája

52. Júdás levele - Aggodalom

A szerző elmondja magáról, hogy Jakab testvére, s így az óegyházi hagyomány szerint Jézus testvére is. Levelét az aggodalom és a szent felháborodás hatja át. Aggodalom azok iránt, akiknek a mindenre elszánt tévtanítók között kell megőrizniük a hitet, "amely egyszer s mindenkorra a szentekre bízatott". Szent felháborodás azokkal szemben, akik Kain, Bálám, és Kóré, az Ószövetség főgonoszainak nyomdokain haladva megmételyezik az igaz krisztusi tanítást. Ezek az emberek szabadnak hirdetik magukat, de közben csak erkölcstelenek, speciális kijelentésekre hivatkoznak, pedig csak lázálmaikat követik, önmagukat sokra tartják, pedig nem mások, mint helyüket nem találó, kósza "szennyfoltok szeretetvendégségeiteken, akik szemérmetlenül veletek lakmároznak és hizlalják magukat. Olyanok, mint a szél sodorta, víz nélkül való fellegek, mint az ősz végi gyümölcstelen fák, amelyek gyökerestül kiszakítva kétszer halnak meg; mint a tenger megvadult hullámai, amelyek saját szégyenüket tajtékozzák, bolygócsillagok, akikre az örök sötétség homálya vár."

Amint ez az idézet is érzékelteti, Júdás levelét egy művelt, görögül nagyon jól beszélő és író zsidó ember vetette papiruszra. A választékos nyelvezet és az ószövetségi, sőt a zsidó apokrif irodalom példáinak értő felhasználása jellemzi Júdást. Nem csoda, hogy Péter második levelének szerzőjét is megragadta ez a stílus, és a tévtanítókkal kapcsolatos figyelmeztetéseiben fel is használta a levél egy részét.

2. Emberfia! Téged ilyen őrállóvá tettelek...

Júdás nem az első, de nem is az utolsó azoknak a lelkipásztoroknak a sorában, akiket a közösségük lelki-testi jóléte iránti féltő szeretet szorongatott. Az első századtól kezdve folyamatosan szükség volt azokra a lánglelkű őrállókra, akik minden erejükkel azon fáradoztak, hogy megvédelmezzék a nyájat a ragadozó "farkasoktól". Ezek az emberek néha kegyetlennek, ellentmondást nem tűrőnek tűnnek, de valójában "egy-ügyű" emberek: kizárólag Isten szolgálata és a rájuk bízott közösség megvédelmezése foglalkoztatta őket. Ők védték a fiatal hitet a filozófusok kritikáitól, ők írtak eretnekek elleni traktátusokat, ők folytattak hitvitákat, ha kellett, puskaporos hordón ülve. Ma is van még néhány ilyen őrálló az egyházban, és cseppet sem könnyebb a dolguk.

"Sose aggódj amiatt, hogy nem érted a matematikát. Hidd el, nekem még több gondom van vele."
(Albert Einstein levele egy 12 éves diáknak)

"Öreg ember vagyok és sok dolog miatt aggódtam életemben. A legtöbb meg sem történt."
(Mark Twain)