BIBLIAI KISLEXIKON
Tárgyi Magyarázatok
L
Lákis Az egyik megerősített városa júdai hegyvidék peremén; a 2Krón 11,9 szerint Roboám építette ki. Kr.e. 701-ben Szanhérib (2Kir 18,14), 588-ban pedig Nebukadneccar foglalta
el. Az előbbi hódítás részletes ábrázolása a híres asszíriai reliefeken (jelenleg a londoni British Museumban) található.
Lámpák
Kb. Kr.e. 300g nyitott agyagcsészék voltak a szélükön egy vagy több kitüremléssel a kanóc betételéhez. E kitüremléseket idővel egyre inkább csőralakúvá formálták. Később a lámpák zártak lettek, csak középen volt rajtuk egy töltőnyílás meg egy kis lyuk a (lenből vagy más rostból készült) kanócnak. Tüzelőanyagul olívaolajat használtak, amelyet 2-4 óránként kellett újratölteni. Az agyaglámpákat később a különleges célnak megfelelően formált fémlámpák váltották fel. A szent sátor különösen művészien megformált arany lámpatartója (2Móz 25,31-39) nem egyetlen lámpa, hanem több lámpa tartója volt.
Légió (Mt 26,53; Mk 5,9)
A római hadsereg legnagyobb, 4-6 ezer főnyi egysége. Átvitt értelemben az igen nagy számot is jelentette.
Lélek
A héber nefes szónak - amelyet magyarul (és más nyelveken is) sok esetben lélek"-kel fordítanak - igen tág jelentésköre van (lélek, élőlény, lény, ember, az "Én", élet stb.). Alapjelentése a "lélegzet", mint az élet foglalata és kifejezője, tehát maga az "élet" (1Kir 17,21k). Ez teszi az "élőlény"-t "élő"-vé s ezért jelölheti magát a "lény "-t is (nefes hájjá = "eleven", azaz "élő lény"). Ilyen "élőlények"-ről van szó az 1Móz 1,20.24-ben; ezzel szemben az 1Móz 2,7-ben az "ember"-ről és csakis (!) az emberről mondja az Írás, hogy az "ember" úgy lett "élő lény"-nyé, hogy az ÚR az "élet leheletét lehelte az orrába". - Az "élet" (nefes) székhelye a "vér"-ben van, s mivel minden élet végeredményben Isten tulajdona, az ember egyetlen élőlény vérét sem tulajdoníthatja el (nem ehet vért, Móz 9,4; 3Móz 17,11.14; Móz 12,23) és nem onthatja ki más ember vérét (Zsolt 72,14; 94,21; Péld 1,16,18). Az "élet" az emberben megtartatásra és növekedésre vágyik; éhezik és szomjúhozik (4Móz 11,5; Zsolt 107,9; Ezs 32,6); kívánsága és vágya van, és szeret (az itt idézett versek egy részében a "te lelked" ["nefes "-ed] csak az egyes szám második személlyel: "te," vagy a "te színed"-del van fordítva: 5Móz 12,20; 14,26; 2Sám 3,21; Péld 13,19; Énekek 1,7; 3,1-4; 5Móz 6,5, 30,6); tapasztalja a keserűséget és a bánatot (Ézs 38,15k; Jób 27,2; 1Sám 1,10 és 22,2-ben, ill. Ez 27,31-ben "szív"); gyötrődik (Ézs 53,11); szenved (Zsolt 88,4; 123,4); kétségbeesik (Zsolt 107,26; Jón 2,8; 5Móz 28,65); csügged (Zsolt 107,5). Az ember "élet"-ét az "öntudat", az "önakarat" és a "felelősség" jellemzi mikor a "lelké"-ről beszél, akkor az "Én"-ről szól, és "önmagá"-t érti alatta (Zsolt 25,1; 34,3; 62,2; 86,4b; 130,k; 143,8b). Gyakori az olyan monológ vagy önbiztatás, amelyben az ember a "lelké"-vel beszél, "lelké"-t, "önmagá"-t biztatja valamire (Zsolt
103,1 k.22; 104,1.35: 146,1 k; Lk 12,19).
Az ember "élet"-e legmélységesebben Isten után vágyakozik aki az élet forrása és teljessége (Zsolt 23,3: 42,2k: 63,2.9; 119,20.81; 143.6; vö. Zsolt 84,3; 94,19; 138,3). Ahol a "lélek"-nek Isten által való megváltásáról vagy megmentéséről van szó, ott mindig az illetőnek az "életé"-t értik, őt "magá"-t, "lénye teljességé"-ben, (Zsolt 22,21; 35,17: 69,19; 71,23; 116,7-9: Ézs 38,17; Ez 13,20). Az ószövetségben a nefes-lélek sohasem jelenti a halál után továbbélő, halhatatlan életet.
A nefes-t a görög fordítás, a Septuaginta a pszüché-vel adja vissza. Ez a szó, amelynek alapjelentése szintén a "lélegzet", az "élet lehelete", a hellenista-római kor filozófiai nyelvében a "halhatatlan lelket" jelentette a halandó testtel szemben. A Bibliában azonban sehol - az Újszövetségben sem - kapja ezt a jelentést ez a szó. Itt is az ószövetségi nefes teljes jelentése a mértékadó. Az "élet egészé"-ről van szó (teljes érzés- és érzelemvilágával együtt), amelyről a Jézussal való találkozásban dől el, hogy az ítélet véget vet-e neki, vagy átmegy-e az ítéleten (tehát megmenekül; ld. Mk 8,35-37; Mt 20,28 és magyarázatai). A halál után várt üdvösséget egy új, elváltozott testben élt életben kell elképzelni, A testtől különvált lélek lehetősége olyan gondolat, amelyet Pál ijedten utasít el (2Kor 5,1-5)! A lélekre és testre osztott kettősség a bibliai iratok közül csak az (apokrif) Bölcsesség könyvében található meg (pl. 1,4: 8,19; 9,15; 14,11.26) anélkül, hogy a testet lebecsülné és a lelket önmagától is halhatatlannak tekintené. Az Újszövetségben csak az 1Thessz 5,23-ban van hivatkozás a szokásos kettősségre ("a ti lelketeket, elméteket és testeteket") - valószínűleg polemikus éllel, azaz a testet hangsúlyozottan idevéve. Ld. még: Isten Lelke, Szentlélek.
Lévi
Jákób és Lea fia (1Móz 29,34) és Izráel egyik törzse ( Léviták)
Leviátán
Azoknak a hatalmaknak a képi megtestesítése, amelyek Isten teremtő hatalmával szembefordultak, de az ÚR leverte őket. Valószínűleg a kánaániak vallásából átvett fogalom, Tengeri szörnyként ("sárkány") képzelték el, melynek több feje van, s az ősáradattal együtt lázadt fel Isten ellen (Zsolt 74,13k; tenger). A Jób 40,25-41,26-beli leírása világosan a krokodilt mutatja, de egy ős-sárkány színezettel.
Léviták
Ősatyuknak Lévinek (1Móz 29,34) az utódai. A tizenkét törzs rendszerében ők nem kaptak külön országrészt, hanem papi szolgálatokra voltak elkülönítve (4Móz 3,14-45: 18,23k; 5Móz 12,12). Az áldozati szolgálat jeruzsálemi központosításával (ld. a Bevezetést a Mózes ötödik könyvéhez) a vidéki lévita papok elveszítették előbbi funkcióikat és jövedelmüket, s a jeruzsálemi papság segítői lettek. Az 1Krón 25k szerint sajátos szolgálatokat bíztak rájuk a templomban, mint énekesekre, ajtónállókra, a templomi kincstár őreire; s ezekhez járult még a vallás oktatásának feladata (Neh 8,7k), A léviták papi tisztével kapcsolatos viták tükröződnek a 4Móz 16-ban.
Lót
Ábrahám unokaöccse (1Móz 12,4k; 13; 14,12-16). Egyedül ő menekült meg családjával együtt Sodoma pusztulásakor (1Móz 19,1-29) a megsemmisüléstől.
Lúd
Sém fia és leszármazottai (1Móz 10,21k 1Krón 1,17), valószínűleg azonosak azokkal a lídekkel, akik Kis-Ázsia nyugati tengerpartján éltek. Az 1Móz 10,13-ban és 1Krón 1,11-ben említett lúdiak hamiták; Egyiptom vazallus népei között íjászokként emlegették őket. Itt nyilván egy ismeretlen afrikai népről van szó. Ide tartozik a Jer 46,9-ben említett Lúd is, a "Pút és Lúd" szópárral kapcsolatban pedig inkább Észak-Afrikára, mint Kis-Ázsiára lehetne gondolni (Pút).
A kislexikont folyamatosan bővítjük!
