BIBLIAI KISLEXIKON
Tárgyi Magyarázatok
N, NY
Nabateusok Az arab síkságról érkezve, a nabateusok a Kr.e. 5-4. században a korábbi edómita vidéken Petra körül telepedtek le. Országot alapítottak, amely magában foglalta az egész Transzjordániát, s időnként Damaszkuszig is elért (2Kor 11,32),
Nagytanács
Jézus korában a zsidóság legfelső hatósága, amelynek elnöke a főpap volt. 71 tagból állt: a legelőkelőbb papi körökből (= "a főpapok"), a vezető írástudókból és vénekből, azaz a laikus réteg tekintélyes képviselőiből. A rómaiak korlátozták a tanács világi teljhatalmát, de vallási ügyekben elismerték a döntési illetékességét.
Napi időszámítás, óra
Az izráeli kultusz és rítus területén az új nap az előzőnek a naplementéjével kezdődött (1Móz 1,5; 3Móz 11,24; Lk23,54), de a természetes életritmus hatására olykor napkezdetnek tekintették a reggelt is (Zsolt 104,22k). Az újszövetségben a késői ókorban igen elterjedt szokás szerint kb, reggel 6 órától este 6 óráig 12 órára osztották be a nappalt. Ezért pl. a Mk 15,34-ben jelzett kilencedik óra a mi időbeosztásunk szerint du. 3 órának felel meg. Az éjszakai órabeosztásra ld. éjjeli őrségváltás.
Nárdus, nárdusolaj
Gyorsan elpárolgó illatos olaj, amely egy a Himalája vidékén honos növény gyökerének a kivonata. Az ilyen távoli országból való behozatal igen drágává tette a nárdust (vö. Mk 14,3-5: Jn 12,2-5).
Názáreti (= Nazoraiosz)
A Mt 2,23-ban idézett prófécia nem található meg az ószövetségben ebben a formában. Talán az Ézs 11,1-beli "vesszőszál"-ra (héberül nécer) van benne utalás, s ugyancsak benne cseng a héber názír = odaszentelt (Bír 13,5: 4Móz 6) szó is.
Názír (héberül = odaszentelt)
Istennek szentelt embereknek nevezték az Ószövetségben azokat, akik Isten számára elkülönítettnek tartották magukat, s ezt bizonyos életmóddal hozták mások tudomására. Előfordult, hogy az ilyen Istennek szenteltek egész életüket ebben a kivételes állapotban élték le, mint pl. Sámson (Bír 13,5.7). De úgy látszik, gyakoribb volt az, hogy valaki egy meghatározott időtartamra szentelte oda magát Isten kizárólagos szolgálatára. A fogadalomhoz tartozott a tartózkodás bizonyos ételektől, főként azonban a szeszes italoktól. "Felszenteltség"-ük jeléül a názírok rendszerint nem vágatták le a hajukat (4Móz 6,1-8). Ha valaki egy időre tett ilyen fogadalmat, annak eltelte után meglehetősen költséges áldozatot kellett bemutatnia (4Móz 6,13-20). Ezzel volt kapcsolatos az a felszólítás Pálhoz (ApCsel 21,23-26), hogy vállalja magára szegény názírok költségeit, s ezzel egyúttal a maga törvénytiszteletét is bizonyítsa.
Nebajót
Izmael legidősebb fia (1Móz 25,13) és egy arab törzs (Ézs 60,7), amely talán azonos a későbbi nabateusokkal.
Nébó
1. Hegy Móáb földjén, kb. 16 km-re a Holt-tenger északi csücskétől keletre (5Móz 34,1), amelyről kedvező időjárás esetén egész Palesztina látható a Hermón hegyéig.
2. Város Móábban (4Móz 32,3.8; Ézs 15,2).
3. Város Júdában, a ,,másik Nébó" a Neh 7,33-ban.
4. Babiloni isten (Nabu; Ézs 46,1), akit Bél (másképpen Marduk főisten) fiának tartottak. Ez a név szerepel egyes személyek nevében, mint Nebukadneccar ("Nabu, óvd meg a fiamat!"), Nebuzaradán, Nabopolasszár. A sors istene, akinél van az élet könyve: az írás mesterségének istene,
Négy
Ez a szám a térbeli kiterjedésnek vagy a minden téren való áthatolásnak a teljességét fejezi ki. A Paradicsom folyója négy ágra szakadt (1Móz 2, l0); négy égtáj van megnevezve (1Móz 13,14); s a földnek is négy széle van (Ézs 11,12); Ezékiel látomásában négy trónállót lát (Ez 1,5; vö. Jel 4,6); Zakariás négy szarvat és négy kovácsot (Zak 2,1-4); majd pedig négy fogatot (Zak 6,1-7).
Negyven
Kerek szám, amely különösen hosszabb időszakok megjelölésében játszik szerepet, főként olyanokéban, amelyeket Isten szabott meg, mint valamilyen szükségállapot időtartama (vízözön: 1Móz 7,4.17; filiszteusvész: Bír 13,1); kegyelmi idő (hosszú béke: Bír 3,11; 5,31;
8,28; áldásos uralkodás: 1Sám 4,18; 2Sám 5,4; 1Kir 11,42; ApCsel 13,21; vö. ApCsel 7,23.30.36-ot is); bűnbánat ideje (Jón 3.4): Isten közvetlen közelségének az ideje és ehhez kapcsolódva a kegyelemé, a próbatételé, a helytállásé, a tanításé, a nevelésé (2Móz 16,35: 4Móz 14,33k; 5Móz 1,3; 2Móz 24,18; 1Kir 19,8; Mt 4,2; ApCsel 1,3),
Név (az ÚR neve)
A Biblia Istene eredetileg egy bizonyos nép (Izráel) Istene, s mint ilyennek, akárcsak az ókor valamennyi istenének, megvan a saját neve (ÚR). A héber gondolkodás szerint a név nem lényegtelen valami, hanem a legszorosabban kapcsolódik viselőjének személyéhez, lényegéhez és tevékenységéhez. Isten nevének kimondására maga Isten jelenik meg, pl. a papok áldásmondásában (4Móz 6,22-27). A jeruzsálemi templomot Isten "neve" lakóhelyének nevezték, mivel ott Isten a nevén volt szólítható. Így válik a név a szuverén Istennek az ember felé forduló és megközelíthető oldalává.
Név (Jézus Krisztus neve)
Jézus neve nem választható el a személyétől, sőt gyakran éppen őt magát jelenti. Ami tehát "az ő nevében" történik, az nem csupán az ő megbízásából vagy felhatalmazásával, hanem valóságosan általa történik, a feltámadott és mennybement Úr által, aki nevében és neve által gyülekezete felé fordult és jelen van benne, hogy a gyülekezet igehirdetésében és cselekedeteiben hatóvá váljék, "A Jézus nevében" kifejezés tehát gyakran ugyanazt jelenti, mint "Jézus által"; "Jézus neve" helyett gyakran elég, hacsak "Jézus"-t mondunk (vö. ApCsel 3,6.16; 4,7,10.12; 8,12; 26,9), Amikor a keresztyén keresztelés "Jézus Krisztus nevére" történik (ApCsel 2,38; vö. Mt 28,19). akkor ezzel a megkereszteltet Jézusnak, az ő Urának adjuk át, mint az ő tulajdonát, és az ő oltalma alá helyezzük,
Nevelő (Gal 3,24k)
Az a rabszolga, aki egy előkelő görög háznál a fiúk nevelésével volt meg
bízva (paidagogosz = szó szerint: gyermekvezető, pedagógus), Pál ezzel a képpel érzékelteti Isten parancsoló törvényének a szolgálatát.
Nikolaiták
Nevüket Antiókhiai Nikolaosszal (ApCsel 6,5) hozták kapcsolatba. Tanításukról nem sokat tudunk Valószínűleg olyan keresztyéneknek tekintették magukat, akik magasan fölötte állnak minden földi dolognak, s úgy vélték hogy nekik már a kicsapongás és a bálványáldozatban való részvétel (bálványáldozati hús) sem árthat (Jel 2,6,14k).
Ninive (1Móz 10,11; 2Kir 19,36; Jón 1,2; 3,4: 4,11; Náh 1,1; Mt 12,41; Lk 11,30)
Az Asszír Birodalom (Asszíria) utolsó fővárosa. Ez a helység kb. Kr.e. 4500 óta lakott volt, s virágkorában belső városfala elérte a 12 km hosszúságot.
Niszán - Hónapok
Nő
A Biblia ismer ugyan kiemelkedő női alakokat, mint Debóra (Bír 4k), Eszter (Eszter könyve), Judit (az apokrif Judit könyve; ld. még prófétanő), általában azonban a nő helyzetét a bibliai korban messzemenően nemi és anyai szerepe határozta meg (házasság). Bár a férfi és a nő a teremtéstörténet szerint egyenértékű, az ember éppen kétneműségében neveztetik az "Isten képmásá"-nak (1Móz 1,26-28; a nőnek a férfiból való származtatása ellenére még az 1Móz 2,18-24 is ezt a vonalat követi), az Ószövetség történetei mégis többnyire a patriarchális társadalom képét tükrözik, amelyben az asszony ki van szolgáltatva a férfi kényének-kedvének (különösen nyilvánvaló ez az 1Móz 12,10-13; 20,2; 26,7-ben). A bűneset története a férfi és a nő viszonyának elferdülését az első emberpár engedetlenségére vezeti vissza (1Móz 3.16): de csak a zsidóságban és az újszövetségben terheli ennek bűne egyoldalúan a nőt (vö. 1Tim 2,14).
A nőkkel szemben az akkori zsidóságban tanúsított megvető bánásmód láttán Jézus magatartása velük szemben teljes fordulatot hozott. Mélységes megértéssel és együttérző szeretettel fordult feléjük, különösen azok felé, akiket a társadalom megvetése sújtott (Mk 5,25-34; 14,3-9; Lk 7,37-50; 10,38-42; 13,10-17; Jn 4; 8,3-11). Az a szerep, amelyet az első keresztyén gyülekezetekben játszottak az asszonyok, tanúsítja Jézus példájának a hatását (ApCsel 1,14; 16,14k; 21,8k; Róm 16,1-4,6k.12.15). Pál ezt ezekkel a szavakkal fejezi ki: "Krisztusban... nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban" (Gal 3,28), Ennek ellenére még ő is a patriarchális szemlélet hatása alatt maradt (1Kor 11,3-16), s a későbbi levelek "házirendjében" a hagyományosan felfogott szerepek érvényesülnek (Kol 3,18k. 1Pt 3,1-7: 1Tim 2,9-15), még ha látható is bennük az igyekezet, hogy a szeretettel teremtsék meg a kiegyenlítődést (Ef 5,21-33).
Nőtlenség (hajadonság)
A nőtlenséget (vagy hajadonságot) az ószövetségben csak szerencsétlenségnek vagy a teljes emberi élet lehetetlenné válásának érették (Bír 11,37-40; Ézs 4,l); s főként a gyermektelenségtől igyekeztek minden - törvényes és törvénytelen - eszközzel szabadulni (1Móz 16,1 k; 19,30-38; 30,1-5,9k; 38; 5Móz 25,5-10). Jeremiás életében úgy találkozunk a nőtlenséggel és gyermektelenséggel, mint ítélethirdetése baljóslatú jeleivel (Jer 16,1-4).
Jézusnak Isten kezdődő uralmáról (Isten országa) szóló igehirdetése hátterével válik a nőtlenség - ahogy azt maga Jézus és néhány tanítványa is megélte - jellé és utalássá a minden földi beteljesedést relativizáló életteljességre az Isten országában, és teszi lehetővé azoknak, akiknek erre elhívásuk van, hogy különösen radikális elkötelezettséget vállaljanak ez ország hirdetésének szolgálatában (Mt 19,11k; vö. Lk 14,20,26; 1Kor 7,32-35). A nőtlenség itt egyúttal olyan életforma, amely Isten eljövendő országának az életformáját előlegezi, ahol már sem nem házasodnak sem férjhez nem mennek (Mk 12,25).
Pál, aki ebben az értelemben élt nőtlen életet, propagálta ezt a különösen az utolsó időknek megfelelő életformát (1Kor 7,7k.25.28; 7,32k.37k.40), de tudta azt is - akárcsak Jézus (vö. Mt 19.11k) -, hogy ehhez olyan karizma, lelki ajándék kell, amely nem mindenkinek adatik, s ennek megfelelően intett józanságra (1Kor 7,1-5.7,9).
A nőtlenségnek - Jézus követésében semmi köze sincs a test- és a nemiségellenességhez. Az 1Tim 4,1-6 határozottan visszautasítja az ilyen indokú tartózkodást a házasságtól, amelyet a gnosztikus gondolkodás propagált (gnózis).
Nyelv, nyelveken szólás
A Biblia eredeti nyelvein (akárcsak magyarul) az anatómiai "nyelv" jelentette a beszélt "nyelv"-et is (1Móz 11). Az 1Kor 12,10 a Lélek ajándékai között említi a nyelveken szólást is, az olyan hangokon mondott beszédet és imádkozást, amely magyarázat nélkül többnyire nem érthető (vö. Mk 16,17; ApCsel 10,46; 19,6), Mivel az emberek egyoldalúan más vallások hasonló jelenségeinek megfigyeléséből indultak ki és az ószövetségi prófétacsoportok leírásaiban (pl. 1Sám 10,10-13) párhuzamos dolgot láttak, a nyelveken szólást gyakran eksztatikus, azaz a beszélő kontrollja alól kiszabadult tevékenységnek értették. A mai tapasztalatok szerint az ilyen beszéd teljes tudatossággal folyik, de úgy, hogy a beszélő közben kitárulkozik a Lélek hatása előtt. Lehet ez a beszélő előtt ismeretlen érthető nyelv (mint az ApCsel 2,4-ben), vagy egy teljesen ismeretlen kifejezési mód.
Pál az 1Kor 14-ben részletesen foglalkozik ezzel az adománnyal, mivel a korinthusi gyülekezetben, úgy látszik, túlértékelték ezt. Mindnyájuknak kívánja ezt az ajándékot, amely - mint az imádság és a személyes épülés egyik formája - csakugyan értékes. De óva int a túlértékelésétől. Ha az istentiszteleten nincs senki, aki tolmácsolhatná a nyelveken szólót, akkor inkább hallgasson, vagy a magyarázat ajándékáért könyörögjön.
A kislexikont folyamatosan bővítjük!
