BIBLIAI KISLEXIKON
Tárgyi Magyarázatok
R
Rabbi (= Uram, Mesterem; szó szerint: Nagyom)
Az írástudóknak, a törvény ismerőinek és tanítóinak megtisztelő megszólítása, Rabbúni Az egyszerű "Rabbi" megszólítás fokozása. Emberekkel szemben ritkán, de Istennel szemben gyakran használták, A Mk 10,51-ben a Dávid Fiának, a Jn 20,16-ban a feltámadott Úrnak szól.
Rabsaké (2Kir 18,17)
Magas rangú asszír udvari méltóság. Korábban úgy vélték, hogy ez a főpohárnok, de újabb írásos leletekből kiderül, hogy a rabsaké a tartományok kormányzásának felelősei közé tartozott.
Rabszolga, rabszolgaság
A rabszolgaság sokféle formában és a legkülönfélébb körülmények között az egész ókori világban megtalálható, Izráelben különbséget tettek az idegen rabszolgák és a saját népükből valók között. Egy izráeli is lehetett egy másiknak a rabszolgája, ha nagyon
eladósodott, vagy szükséghelyzetében önként eladta magát. Ilyen esetben szülők is eladhatták a gyermekeiket. De izráeli rabszolgát nem volt szabad lealázó szolgálatra fogni, úgy kellett bánni vele, mint a bérmunkással és az elengedés évében, a szombatévben fel kellett szabadítani. A rabszolgának eladott lányokról a törvénynek különleges védő rendelkezései voltak (2Móz 21,7-11). Külföldieket háborúban ejtettek rabszolgául, vagy a rabszolgapiacon vásároltak (pl. Tíruszban). Ezek gyakorlatilag a családhoz tartoztak, de az alsóbbrendű szolgálatokat is el kellett végezniük és továbbadhatók voltak, amit az izráeli rabszolgákkal nem lehetett megtenni.
A görög-római világban a rabszolgák magas állásokba is emelkedtek, de igen nagy számban voltak névtelen házi vagy munkás rabszolgák is. Az első keresztyén gyülekezetekben igen nagy számmal voltak rabszolgák. A gyülekezeten belül teljesen egyenjogúak voltak a szabadokkal (Gal 3,28), de az újszövetségi levelek írói ragaszkodtak ahhoz, hogy a rabszolgák a mindennapi életben teljesítsék kötelességeiket és ne bolygassák a fennálló társadalmi rendet (Ef 6,5-9: Kol 3,22; 1Tim 6,1 k). Pál apostolnak Filemonhoz írt levele azonban azt mutatja, hogy a gyülekezeti testvériség idővel egy új társadalmi tájékozódáshoz is vezethet.
Rahab (Zsolt 89,11)
Mitikus tengeri szörny neve, az istenellenes erők jelképe (akárcsak a Leviátán). Átvitt értelemben Egyiptomot is jelenthette, mint Isten népe ellenségét (Ézs 30,7). A Jób 9,13 és 26,12-ben szereplő szörnyeteg az eredeti héber szövegben Rahab.
Refáiak - Kánaáni népek
Rézkígyó (Nehustán)
Bronzból készült kígyó a jeruzsálemi templomban, amelynek gyógyító erőt tulajdonítottak és ezért tisztelték. A hagyomány azonosította azzal a rézkígyóval, amelyet Mózes emelt fel a pusztában (4Móz 21,8k). Ezékiás király széttörette (2Kir 18,4) A kígyó fontos szerepet játszott az Izráellel szomszédos népek kultuszában.
Rógél, Rógél-forrás
Egy 38 m mély kút Jeruzsálemtől délkeletre. A Júda és Benjámin törzse közötti határon volt (Józs 15,7; 18,16). A héber név "kallósforrás"-t jelent, mivel ott végezték munkájukat Jeruzsálem kallósai, azaz posztókészítői. Feltehetőleg ősi kultikus hely is lehetett (vö. 1Kir 1,9).
Római kolónia
Római állampolgárok (kiszolgált katonák vagy száműzöttek) települései Itálián kívül. Egy-egy "kolónia" lakosai római polgárjogot élveztek.
Római polgár, polgárjog
A római polgárjog eredetileg csak Róma városának és néhány római provinciának, valamint a római "kolónia"-ként alapított városoknak a lakosait illette meg. Később jutalomként vagy fizetség ellenében bárki megszerezhette. A római polgárnak különleges törvényes eljárásra volt joga, bizonyos tekintetben védelmet élvezett a tartományi hatóságok önkényével szemben és mint legfőbb bíróhoz, a császárhoz fellebbezhetett (ApCsel 25.11).
Ruha, ruházat
Ókori felfogás szerint a ruházat és a személy, aki viseli, szoros kölcsönös viszonyban van. Az ember az, amit magán hord (vö. a koronázási és papszentelési beöltöztetés jelentőségét). Bizonyos körülmények között az új ruhával új ént is kap valaki (Ézs 61,10), s annak életében meg is kell felelnie. Új énjét, új "identitását" életében kell elérnie és megőriznie. Az Újszövetségben különféleképpen szerepel a ruha képe: hogy jelezze azt az új állapotot vagy rangot, amelybe a keresztyén ember emeltetett (Jel 3,4: 7,14: 22,14), hogy kifejezzék vele azt a változást, amely a hívővel történt (Gal 3,27: Kol 3,9k; Ef 4,24), hogy a langymeleg keresztyéneket elhívatásukra emlékeztessék és intsék (Jel 3,17k; 16,15; Mt 22,12), (Ld. még köntös.)
A kislexikont folyamatosan bővítjük!
