BIBLIAI KISLEXIKON
Tárgyi Magyarázatok
S
Sába Dél-arábiai ország és nép a mai Jemen területén. Öntözőművek segítségével erőteljes földművelést végeztek; az Indiával és Afrikával folytatott (tömjén, arany, drágakő és elefántcsont) kereskedelem következtében nagy jólétben éltek. "Sába királynőjé"-t, aki a Kr.e. l0. században meglátogatta Salamont (1Kir 10,1-13), a Biblián kívül sehol sem említik. A Kr.e. 9. és 5. század közötti feliratokból 20 király nevét ismerjük.
Sajtótaposó
Az ókori Izráelben a szőlőfürtöket mezítláb taposva sajtolták ki. Ebből érthető az Ézs 63,1-6 beli "sajtótaposó" képe.
Salak
A nemes fémek tisztítását használja fel a Biblia képként a hitélet próbájához, hogy valódi-e, s Isten népe egyes tagjainak ítéletekkel és szenvedésekkel való tisztogatásához. Fontos itt a szennyeződés eltávolításának a képe, mint ahogy az aranyat meg az ezüstöt olvasztó tégelyben hevítéssel tisztítják meg (Péld 17,3: 27,21; Zak 13,9: Mal 3,3; 1Pt 1,7: Jel 3, I8). Különösen az ezüst tisztítási eljárása alkalmas az összehasonlításra. A kitisztítandó anyag az ókorban az ezüstöt tartalmazó ólomszulfid volt. Ebből az első olvasztáskor más fémek hozzáadásával a kén elemeket távolították el; ezután az ólmot (az ólompille oxidálásával) távolították el az ezüstből. Mindkét fázisban maradt vissza salak. A második eljárás különösen nehéz volt és könnyen félresikeredhetett, úgyhogy csak ezüsttartalmú ólompille (salak, Ézs 1,22), vagy eldobni való ezüst (Jer 6,29k) került ki belőle, Ezért ezt a második munkafázist bizonyos körülmények között meg kellett ismételni (Ézs 1,25). A tiszta ezüst elnyeréséhez gyakran többszöri olvasztás is szükséges volt (vö. Zsolt 12,7).
Az Ez 22, 18-ban a két fázis nincs élesen különválasztva, mivel a prófétát csak a végeredmény érdekelte. Továbbá ő nyilván egy teljes kudarcot vallott olvasztási folyamatot tételezett fel, amelyet, mint látszik, meg kellett ismételni (19-22. v.), A salakot ismét az olvasztó kemencébe kell rakni.
Salamon csarnoka (Jn 10,23; ApCsel 3,11; 5,12)
Oszlopcsarnok a Nagy Heródes által épített jeruzsálemi új templom külső udvarának keleti oldalán. Ide nem zsidók is beléphettek, s vallási oktatásra használták.
Samária, samáriaiak
Miután az asszírok elfoglalták az északi országrészt, Izráelt, tartományt létesítettek itt, amelyet az addigi főváros után Samáriának neveztek el (2Kir 17,24). Samáriaiaknak nevezték azt a vegyes származású népességet, amely ettől kezdve lakott ezen a területen. Ez a szíriai-mezopotámiai térség leigázott népeinek az idetelepített csoportjaiból állt. A bevándorlók összekeveredtek az országban maradt zsidókkal (vö. 2Kir 17,24-41). A babiloni fogságból visszatért júdaiak nem ismerték el őket igazi izráelieknek és nem fogadták el segítségüket a templom újraépítésében (Ezsd 4,2k; Hag 2,10-14). Ennek ellenére a samáriai gyülekezet csak később, valószínűleg a Kr.e. 2. században szakadt el végleg Jeruzsálemtől (akiket ekkor már görögül samaritánusoknak hívtak). Jézus korában a zsidók a samáriaiakat eretnekeknek tekintették, mivel azok csak Mózes öt könyvét tekintették Szentírásnak és számukra a Garizim hegye, s nem a Sion volt az 5Móz 12-ben megkívánt egyetlen helye az istentiszteletnek. A kegyesek megvetették és elkerülték őket és országukat. Lukács elbeszélése szerint Jézus Galileából Jeruzsálembe menet Samárián haladt át, s Ő nem kerülte el a samáriaiakat (vö. Lk 9,51k-et a Mk 10,1-gyel, valamint a Mt 19,1-gyel, és ld. még Lk 10,29-37; 17,11-19; Jn 4,1-42).
Sárkány (Leviátán)
Különböző, rettenetet okozó állatok neve a tengerben (Zsolt 74,13; Ézs 27,1; 51,9) és a szárazföldön, egyes helyek szerint nyilván a krokodil (Ez 29,3; 32,2) vagy egy kígyó (5Móz 32,33; Zsolt; 91,13). A Jelenések könyvében az ördög kiábrázolódása (12,3.9).
Sátán
Eleinte mindenféle ellenfél vagy kísértő megjelölésére szolgált (vö. 2Sám 19,23), de az izráeli jog gyakorlatában sajátos jelentést nyert ez a szó: a vádlót jelentette (az "államügyészt"), aki előszámlálta a vádlott vétkeit. A fogság utáni időben emlegetni kezdtek egy vádlót a mennyben is, aki Isten trónja előtt sorolja fel az emberek bűneit. Jób könyve (1,6: 2,1) őt az "istenfiak", azaz a mennyei udvartartás tagjai közé sorolja. De már itt is nyilvánvaló, hogy a világot és az embereket rágalmazni igyekszik Isten előtt, rossz színben feltüntetni, őket pedig az Isten elleni lázadásra biztatni. Az Újszövetségi korban azután a Sátán Isten ellenlábasa lett, az ördög, aki e világ urának számít, de végül Isten legyőzi és megsemmisíti. Azt az időpontot, amikor levettetik mennyei hatalmi helyzetéből, az Újszövetség különféleképpen adja meg, de ez az esemény mindig kapcsolatban van Jézus fellépésével, illetve halálával és feltámadásával (Lk 10,18: 11,18-22; Jn 12,31; Jel 12).
Sátán mélységei
A Jel 2,24-ben említett hamis tanítók valószínűleg azt állították, hogy ők "az Isten mély titkait" kutatják (vö. 1Kor 2,10). János az ördög tudományának nevezi felismeréseiket (ld. a Jel 2,9-et is: "a Sátán zsinagógája"). De talán valóban beszéltek a Sátán mélységeinek a megismeréséről is és azt értették rajta, hogy az embernek ki kell ismernie magát bennük és át kell élnie őket, hogy eljusson az igazi szabadságra és a világ feletti fölényre (gnózis).
Sátorkészítő
Mivel a sátrakat általában bőrből készítették, az ApCsel 18,3-ban említett sátorkészítők esetében nem textíliákat, hanem bőröket feldolgozó foglalkozásra kell gondolnunk (bőrdíszműves, nyerges stb.).
Sátoros ünnep
A legfontosabb aratást záró ünnep; Izráel fő ünnepeinek az egyike (Izráel ünnepei). Ősszel (szeptember-októberben) tartották jeruzsálemi zarándoklattal, kb. egy hétig tartott (2Móz 23,16; 3Móz 23,33-43; 4Móz 29,12-38; 5Móz 16,13-15; Ezsd 3,4; Neh 8,14-18). Ennek az ünnepnek a különlegessége az volt, hogy alatta lombsátorokban laktak, valószínűleg azért, hogy a szüret idején egész nap és egész éjjel a szőlőhegy közelében lehessenek, de Izráel számára ez a szokás egyúttal emlékeztetés is volt arra, hogy a pusztai vándorlás idején sátorban laktak. Egy másik különlegessége ennek az ünnepnek az volt, hogy a papok naponta merítettek vizet a Siloám tavából (vízvezeték), azt ünnepélyesen a templomba vitték és italáldozatként ajánlották fel az égőáldozati oltáron bemutatott mindennapi reggeli áldozatkor. Ezt a szokást kapcsolatba hozták a sátoros ünnep után kezdődő esős időszakkal; Istent emlékeztették vele arra, hogy ennek az időszaknak áldást és termékenységet kell hoznia (vö. Jn 7,37). Az ünnep további különlegessége volt az asszonyok udvarának minden esti ünnepi kivilágítása. Ekkor négy nagy arany gyertyatartó emelkedett a templomot körülvevő falak fölé, s fényét egész Jeruzsálemre kiárasztotta (vö. Jn 8,12).
Saul
Pál apostol zsidó neve. A ,,Pál" a második neve lett, amelyet római polgárként viselt. Az Apostolok Cselekedeteiről írt könyvben a 13,9-től kezdve már csak Pál néven szerepel, tehát attól kezdve, hogy először lépett fel az evangélium nagy, Lélekkel megtelt és a Lélek által felhatalmazott hirdetőjeként a nem zsidó világban.
Seárjásúb
Prófétai név, melyet Ézsaiás nyilván Isten parancsára adott a fiának (Ézs 7,3). Az értelme nem egészen világos: "Csak (vagy: legalább) egy maradék tér meg (vagy: tér vissza) A "maradék" gondolata megtalálható az Ézs 10,21k-ben és 8,16-18-ban is.
Sebát
- Hónapok
Sikem
Befolyásos kánaáni város a közép-palesztinai hegyvidéken. Környékén alakult ki szoros kapcsolat a bevándorló izráeliek és a helybeliek között (Bír 8,31; 9; s már ez derül ki az 1Móz 34,20-23-ból is). A városban volt egy Baal-templom (Bír 9,4.46), a közelében pedig egy ősi szenthely egy tölgyfával, amelyet az izráeliek is szentnek tartottak (Józs 24,26; Bír 9,6; vö. 1Móz 35,4). Miután a félizráelita Abímelek lerombolta a várost (Bír 9,45), Sikem izráeli terület lett.
Sikór (Józs 13,3; 1Krón 13,5; Ézs 23,3)
Valószínűleg a Nílus deltájának egyik keleti ága. Siló (Bír 21,19; 1Sám 1,3;3,21) A királyság előtti korban fontos szentély. Itt őrizték a szövetség ládáját. Kr.e. 1050 körül a filiszteusok lerombolták.
Silóah, Siloám Csatorna
- ez a héber szó jelentése -, amely a Gíhón-forrás vizét délre vezette. A régebbi csatorna, amelyre az Ézs 8,6 utal (Silóah), a falakon kívül a Kidrón völgyének lejtőjén haladt és a királyi kertek öntözésére szolgált. Ezékiás király (Kr.e. 725-647) egy 533 m hosszú alagutat építtetett a sziklán át, amely mindmáig a Siloám tavába vezeti a forrás vizét (Jn 9,7; itt Siloám) és a város vízellátását szolgálta (vízvezeték).
Simeon
Jákób és Lea fia (1Móz 29,33). Izráelnek róla elnevezett törzse a honfoglaláskor Júda nagyobb törzsével járt együtt. A Józs 19,1-9 szerint az országból a részét Júdától délre kapta, de úgy látszik, már elég korán beolvadt Júdába, mivel ugyanazokat a városokat a Józs 15,26-32.42 Júda örökségének nevezi. Ld. a magyarázatot is az 1Krón 4,33-hoz.
Sínai
Az a hegy, amelynél Isten megnyilatkozott népének Izráelnek és megkötötte vele a szövetséget (2Móz 19-24). Pontos helye nem ismeretes. A Sínai-félsziget déli része hegységének déli részében a Katalin kolostor közelében lévő Dzsebel Muszaval (Musza-heggyel) való azonosítása nem valószínű. A bibliai hagyományban egymás mellett "Sínai"-ról, "hegy"-ről, "Isten hegyé"-ről, a Mózes ötödik könyvében meg csak "Hóreb"-ről van szó. Egyes kutatók úgy vélik, hogy a Kádés közelében lévő hegy lehet az (vö. 5Móz 33,2).
Sineár (1Móz 11,2)
Babilon vidékének a neve; a Zak 5,11 -ben Bábel a neve.
Sion
A Dávid által elfoglalt jebúszi erődítmény eredeti neve. Később "Dávid városá"-nak nevezték el (2Sám 5,6-9). Majd a Sion név átszállt a templomhegyre, végül egész Jeruzsálemre és lakóira is (ld. "Sion gyermekei"). A keresztes háborúk idején ezt a nevet tévesen a város nyugati dombjára vitték át.
Sion leánya
A héberben a helység- és országnevek nőneműek. Egy ilyen név + leánya kapcsolatot egy-egy város vagy ország megszemélyesítésére használtak, mint pl. "Egyiptom szűz leánya" (Jer 46,11), vagy "Sion (Jeruzsálem) leánya" (Ézs 1,8: Zof 3,14; Zak 9,9; Mt 21,5; Jn 12,15). Rendszerint az illető ország vagy város lakosságára tekint ilyenkor a beszélő. "Sion leánya" tehát így értendő: "Jeruzsálem városa", "Jeruzsálem lakosai" vagy "az a gyülekezet, amely a Sion hegyén épült templomban gyűlt össze". Többes szám esetén az összefüggésből derül ki, hogy asszonyokról és lányokról van-e szó (pl. "Kánaán leányai"; 1Móz 36,2), vagy városokról és falvakról (pl. "Júda leányai"; Zsolt 48,12).
Skorpió (5Móz 8,15; Ez 2,6: Lk 10,19; 11,12)
A pókszerű állatok törzséhez (Arachnidák) tartozó és hosszú fullánkjával fájdalmas csípést okozó rovar. Az 1Kir 12,11-14-ben és a 2Krón 10,11.14-ben a szeges korbácsot a héber ezzel a szóval fejezi ki.
Sodoma és Gomora
Kánaáni városok, amelyek az 1Móz 19 szerint bűneik miatt megsemmisültek. Talán a Holt-tenger déli partján helyezkedtek el, s valószínűleg már a középső bronzkorban természeti katasztrófa következtében elpusztultak. Mindkét város a romlottság megtestesítőjének számít (ld. az 5Móz 18,20-at és hivatkozási helyeit).
Sógorházasság
Kötelező házasság volt. A gyermektelenül elhunyt férfi fivérének feleségül kellett vennie a testvére özvegyét, hogy annak családja ne haljon ki. A sógorházasságból született első fiú az elhunyt utódjának számított (Ruth 1-4; 5Móz 25,5-10).
Sós-tenger
A Holt-tenger bibliai neve.
A kislexikont folyamatosan bővítjük!
