BIBLIAI KISLEXIKON
Tárgyi Magyarázatok
ZS
Zsák (zsákruha)
Ruhadarab, amelyet sötét kecske- vagy teveszőrből szőttek és egy kötéllel kötöztek a test köré (2Sám 3,31; Ézs 3,24). Gyászruhaként viselték (részben a gyász jeleként megszaggatott felsőruha fölött; köntös). Előfordult ágyékkötőként is (Ám 8,10). A zsidó szak szó az asszír szakku (= vezeklő ruha) megfelelője; mint szakkosz, ill. saccus, átkerült a görögbe és a latinba is "kecskebőrből készült durva anyag", ill. ebből készített "durva öltöny" értelemben, s onnan jutott el a gót és az ófelnémet (sőt a többi európai, így a magyar) nyelvbe is.
Zsellér
Miként a jövevény, ő is idegen a zsidó néptől, s bár élvez bizonyos polgári jogokat, a teljes állampolgár jogai nem illetik meg. A jövevénnyel ellentétben nem vehető fel Izráel kultikus közösségébe (2Móz 12,45-48). Nem tudjuk hogy ennek a különbségnek mi az oka (rokon néphez tartozás, az itt-tartózkodás időtartama?).
Zsengék
Isten minden emberi, állati és növényi élet adományozója, ezért Őt illeti meg minden élőlénynek a zsengéje. Az ókor általános felfogása szerint azzal biztosítható a további termékenység, ha az ilyen zsengét odaadják Istennek, ill. helyettesének, a szentély papjának. Az elsőszülötteken kívül az Ószövetségben Istennek ajándékozták a gabona, az olaj és a bor első termését is (2Móz 23,19; 4Móz 18,12).
Az Újszövetségben ennek a fogalomnak átvitt értelme van. Pál a Róm 11,16-ban az első zsenge adományát az ősatyák hitére alkalmazza, amely Izráel egész népét megszentelte; a Róm 16,5-ben és az 1Kor 16,15-ben egy tartomány első keresztyénire, a Róm 8,23-ban pedig az adományozó és a megadományozott viszonyának felcserélésével Isten Lelkére, aki a jövendő teljes üdvösség zálogaként már megadatott a hívőknek. (Hasonlóképpen nevezi a 2Kor 1,22-ben és az Ef 1,14-ben a Lelket a fizetség első részletének, amely által érvényessé válik egy szerződés.) Jézus, mint az elaludtak (a meghaltak) első zsengéje (1Kor 15,20), a kezes a halottak egyetemes feltámadásáért.
Zsinagóga
Zsidó gyülekezetek összegyűlési helye, ahol szombaton igei istentiszteletet tartottak imádsággal, az Írás olvasásával, prédikációval és záró áldásmondással. Az Írás olvasásánál a főhangsúly a törvénynek (Mózes öt könyvének) a felolvasására esett, amelyet meghatározott ciklusokban olvastak; ehhez járult egy-egy szakasz a prófétai iratokból (amelyekhez tartoztak zsidó felfogás szerint az Ószövetség történeti könyvei is: kánon). Minden olvasni tudó zsidó férfit fel lehetett szólítani, hogy olvassa fel a kijelölt részt és fűzzön hozzá magyarázatot (vö. Lk 4,6-12; ApCsel 13,15).
A zsinagóga (szünagogé) szó szó szerint "összegyülekezést" jelent, s ezzel jelölték a gyülekezetet is, amely egy-egy zsinagógában gyűlt össze (ApCsel 6,9; Jel 3,9). A zsinagóga külső és belső ügyeinek az irányítását a vének kollégiuma végezte. Zsinagógai tisztségviselők voltak: a zsinagógai elöljáró, akinek az istentiszteletek előírásszerű lebonyolításáról kellett gondoskodnia, és a zsinagógai szolga, aki ebben segítségére volt (Lk 4,20).
Az Újszövetségi korban (és még sokáig utána is) a zsinagógában ülésezett a helyi zsinagógai bíróság. Három bíró ítéletére ki lehetett szabni a törvény előírásai ellen vétő zsidóknak a korbácsbüntetését (5Móz 25,k korbács), amelyet a szolgának kellett végrehajtania (Mk 13,9; ApCsel 22,19; 2Kor 11,24).
A kislexikont folyamatosan bővítjük!
