A Biblia a magyar irodalomban

Szerb Antal megfogalmazása szerint: "Biblia, prédikációk, institúciók, erkölcsnevelő mesék: ez a XVI. század irodalma." A magyar nyelvű Biblia fordítói és revideálói (Károli Gáspár, Heltai Gáspár, Sylvester János, Méliusz Juhász Péter és a többiek) voltak egyben koruk legkiválóbb tollforgatói is. Az akkoriban nagy népszerűségnek örvendő históriás énekek is gyakran merítették témájukat a Szentírás világából. Szenci Molnár Albert olyan sikeresen "költi át" magyarra a Zsoltárok könyvét, hogy kis változtatásokkal máig ezeket éneklik a református templomokban.

A magyar költészet magaslataira azonban először Balassi Bálint (1554-1594) juttatja a biblikus nyelvet: Istenes versei, amelyekben a bűnbánó költő megtört lélekkel járul a kegyelmes Isten elé, csak Ady Endre hasonló költeményeivel mérhetők. A hitvitákban (amelyekben kiemelkedett az ellenreformáció nagy alakja, Pázmány Péter) mind a protestánsok, mind a katolikusok - gyakran apokaliptikus nyelvezettel - egymást vádolták Magyarország pusztulásáért.

A felvilágosodás és a racionalizmus száműzte a Bibliát Magyarországon az irodalmi köztudatból, és az csak a romantikával térhetett vissza. Vörösmarty Mihály (1800-1855) egyik első drámájaként megírta a Salamon királyt (1827), Petőfi Sándor pedig a zsidók pusztai vándorlását idézve Mózessel sőt a lángoszloppal azonosította a költőket (A XIX. század költői, 1847). Madách Imre főművéhez, az Ember tragédiájához (1859-60) több bibliai könyvből (Genezis, Exodus, Jób könyve) meríti a kerettörténetet, amellyel az emberi létezés értelmét boncolgató történelmi színeket fogja közre. Madách Mózes (1860) címmel is írt egy drámát, amely azonban kevéssé ismert.

A kálvinista Ady Endre (1877-1919) több versében jelennek meg - szinte látomásként - a jól ismert biblia témák: Az Illés szekerén, A Sionhegy alatt, Góg és Magóg fia vagyok én. A 20. század zseniális írója és humoristája, Karinthy Frigyes (1887-1938) Barabbás (1917) című novellájában megpróbálja megérteni az érthetetlent: miért választották az emberek Krisztus helyett a rablógyilkos Barabbást. A betegségével küszködő Babits Mihály (1883-1941) a második világháború előestéjén mesterien aktualizálta az ismert ószövetségi történetet a Jónás könyvében (1938) és a Jónás imájában (1939). Az erdélyi evangélikus költő Reményik Sándor (1890-1941) verseit - mint a Ravasz László református püspöknek címzett János evangéliumát (1939) - áthatotta a Biblia ismerete és szeretete.