SAJTÓSZOBA
A "Biblia éve 2008" kapcsán a sajtóban megjelent anyagok folyamatosan bővülő gyűjteményét szeretnénk itt közreadni.
Biblia évével kapcsolatos hírek a Reformátusok Lapjában
Miért féltett kincsünk a Biblia?
A Magyar Bibliatársulat ülésein, évente három-négy alkalommal a tizenegy protestáns és egy ortodox felekezet képviselői ülnek együtt. Közös élményünk az, hogy alkalomról alkalomra felismerjük: minden felekezeti különbségünknél fontosabb közös örökségünk, a felekezeteink teológiájában és istentiszteleti életében meghatározó szerepet betöltő Szentírás. Ráadásul, ha volt a 2008-as Biblia éve rendezvénysorozatnak a mai napig levonható, általános tapasztalata, azt protestánsként úgy fogalmazhatnám meg: kiderült, hogy katolikus testvéreink számára is egyre nagyobb fontossággal bír a Szentírás. A kálvini reformációt követők számára persze sajátosan máshol húzódnak a hangsúlyok: számunkra a Biblia az a kritikai mérce, az a tekintély, amelyen az egyház élete és missziói hűsége megméretik. Bármilyen új formákat is öltsön az egyház az új idők kihívásaira válaszolva, bármilyen teológiai megalapozottságokat keres, ezeknek mind bibliailag megalapozottaknak kell lenniük. Fogalmazzunk óvatosan: a katolikus hagyományban a Biblia és az egyház vagy másképpen mondva a Biblia és az egyház közösségében megőrzött hagyomány viszonya ennél jóval összetettebb. A különbségeinknek tehát tudatában vagyunk. Mégis felemelő dolog volt látni az elmúlt tíz hónapban, hány alkalommal, hány helyszínen, milyen sokféle eseményen tudtuk együtt ünnepelni a Szentírás nagyszerűségét, katolikusok és protestánsok.
A reformáció ünnepe táján igen sokszor, e lap hasábjain is elhangzott az emlékeztetés: a reformáció egyházai a sola scriptura (egyedül a Szentírás) elv talaján állnak. Ez az elv ezer szállal kötődik a sola fide (egyedül hit által) elvhez, hiszen kizárólag a Szentírásból tudhatjuk, hogy egyedül hit által igazulunk meg Isten színe előtt és nyerhetünk örök üdvösséget. Ez az elv reformátor atyáink számára minden másnál hathatósabban nyújtott segítséget ahhoz, hogy megfogalmazhassák, mi a gondjuk a pápai intézmény megfellebbezhetetlenségével, a hagyományból vagy éppen az értelem révén felismerhető kijelentés tanításával. Megőrizve reformátor eleink felismerését, ma már kicsit árnyaltabban fogalmazunk a Szentírás és az egyház illetve az egyház közössége által hordozott Szentírás-értelmezés kapcsolatáról. Ma már minden korábbi generációnál jobban kell látnunk azt is, amit katolikus testvéreink nálunk világosabban fogalmaznak meg, és amire a szekularizáció Bibliától való elidegenedése is felhívja a figyelmünket, hogy a Bibliáról nem beszélhetünk az egyház nélkül, éppen úgy, ahogyan az igaz egyházról sem a Biblia nélkül. Csak úgy beszélhetünk helyesen és igazán a Bibliáról, ha benne állunk az egyház sok évszázados írásértelmezői hagyományában. Miért olyan fontos a protestánsok számára a helyes írásértelmezés? Mert minket elsősorban a Biblia eredeti jelentése és üzenete érdekel, szemben az allegorikus, erkölcsi vagy dogmatikus értelmezésekkel, amelyeket viszont katolikus testvéreink oly nagyra becsülnek. Mondhatjuk, hogy ezért vált a Biblia következetes és tudományos tanulmányozása annyira fontossá és hangsúlyossá a protestáns egyházakban, vállalva a reneszánsz humanizmusban megjelenő majd a felvilágosodásban kiteljesedő bibliakritika túlzásaival és torzulásaival járó veszélyeket is. Manapság számtalan rossz példáját láthatunk annak, hogyan próbálják sokan a Biblia üzenetét a mai (poszt)modern világfelfogáshoz szabni, azzal összeegyeztethetővé tenni. E kísérletek ellen azonban csak úgy tudunk sikerrel fellépni, ha megőrizzük a Biblia eredeti értelmét kereső kutatás vágyát és tudományos követelményeit.
Sokszor mondták már rólunk, protestáns keresztyénekről azt, hogy mi a Bibliában hiszünk. Nekünk azonban tiltakoznunk kell az ilyen megállapítások ellen, hiszen egy könyv imádata bibliolatria, ami Isten tiszteletének igencsak helytelen formája. A Biblia számunkra azért szent és egyedülálló könyv, mert Jézus Krisztusról tesz tanúbizonyságot. Jézus Krisztus adja meg a Szentírás valódi tekintélyét és egyedülálló lelki egységét, amely átragyog a sokféle és hosszú idő alatt keletkezett írások gyűjteményén. Jézus felé mutat az Ószövetség, az Újszövetség pedig arról az örömhírről tudósít, hogy az eljött Krisztus nem más, mint a Názáreti Jézus. Ha felismerjük és tudatosítjuk magunkban azt a tényt, hogy a mi hitünk nem a Biblia-imádatra, hanem Krisztus imádatára épül, akkor kezelni tudunk számos, némelyek számára feloldhatatlannak látszó dilemmát: Miért vannak a Bibliában olyan könyvek, amelyek nem is említik Isten nevét (Eszter könyve)? Hogyan mondhatjuk azt, hogy a kánon lezárt, amikor katolikus testvéreink Bibliájában benne vannak más, reformátor eleink által is olvasásra hasznosnak ítélt könyvek? Miért ismerjük fel a Bibliában a szentírók személyiségjegyeit, sajátos stílusát és meghatározott történeti környezetét? Mindezek nem rombolhatják le bennünk a Biblia iránti tiszteletet, hiszen az alapvetően Krisztus-tisztelet, amelyben a Biblia nem más, mint a legfontosabb és pótolhatatlan közvetítő eszköz. Elmondhatjuk Pál apostollal együtt, hogy a mi kincsünk, a Jézus Krisztusról szóló üzenet földi cserépedénybe, a Szentírásba van elrejtve.
A Biblia féltett kincsünk azért is, mert történetírás. Nem mintha hagyományos történetírásként valamiféle fejlődést vagy éppen visszafejlődést dokumentálna az emberiség történetében. A Biblia középpontjában nem emberi mozgalmak, eszmék vagy értékek állnak, hanem Isten velünk, emberekkel kapcsolatos kegyelmes és megváltó tettei. A Biblia mégis történetírás, mert megtudjuk belőle, hogy Isten a történelem ura, aki a számunkra is megfigyelhető és átélhető történelmi eseményeken keresztül jelentette ki magát nekünk, az egyiptomi szabadulásban, a babiloni fogságban, a zsidó nép Babilonból való megszabadulásában, Augustus császár parancsolatában vagy Pontius Pilatus helytartóságában. Az Ószövetség nem valamiféle tökéletlen előképe az Újszövetségnek, hanem úgy viszonyul hozzá, mint egy dráma bevezető felvonása a második felvonáshoz, ahol a dráma már a maga teljességében bontakozik ki. Ezt nevezzük üdvtörténetnek, amelyet ma sem ismernénk, ha Isten nem adta volna nekünk a Bibliát.
A Biblia féltett kincsünk, mert hitre szólít. Ma is megszólít a legkülönfélébb tapasztalattal és kulturális háttérrel rendelkező embereket. Ezek az emberek arról számolnak be, hogy a Biblia olvasása közben megváltozott az életük. Ez nem magyarázható pszichológiailag, nem meghatározható szociológiailag, nem köthető a Biblia egy bizonyos üzenetéhez vagy mágikus erővel bíró mondatához. Ilyenkor a Szentlélek Isten cselekszik a Biblia szavain keresztül az olvasó életében, rejtélyes, csodálatos módon. S hogy ez újra és újra megismétlődhet, az is mutatja, hogy a Biblia nem a mi erőfeszítéseink tükre, hogy eljussunk Istenhez, hanem az ő titokzatos eszköze abban, hogy megragadjon és megváltoztasson bennünket.
Hogy mindezek után egy szelíd ívvel visszakanyarodjunk a 2008-as magyarországi Biblia éve tapasztalataihoz, el kell azt is mondanunk, hogy a Biblia féltett kincsünk, mert az emberi civilizáció és kultúra formálója. Az ókorban olyan kiemelkedő személyiségeken keresztül hatott, mint a teológus-filozófus Augustinus vagy a bibliafordító művész Jeromos; a középkorban a keresztyén szerzetesek kéziratmásoló tevékenységén keresztül, aminek nem csupán a Biblia, de szinte az egész európai írásbeli civilizáció fennmaradását köszönhetjük. A 9-10. századokban, már jóval a reformációt megelőzően a nemzeti nyelveken olvasható Biblia iránti igény vezetett el oda, hogy megszülettek az európai nyelvek és szinte azonnal jelentős irodalom jött létre ezeken a nyelveken. A Biblia kultúrateremtő erejének köszönheti a létrejöttét az európai színjátszás és az egyetemek, a 11-12. századoktól kezdve. Bizonyára a könyvnyomtatás sem jöhetett volna létre az olvasható és kézbe vehető Biblia iránti igény nélkül. A Biblia került a középpontba értékként a reformációban, és ellenségként a felvilágosodásban. Ma azt látjuk, hogy ez a kultúra szeretné levetni magáról a Biblia gyámkodását és az összekapcsolódás terhesnek érzett örökségét. Mondhatnánk, hogy ez a "kultúracsinálók" és a politikusok problémája. Nekünk, református keresztyéneknek ugyanakkor folytonosan figyelmeztetni és emlékeztetni kell erre az örökségre úgy, hogy közben nem tévesztjük el szem elől azt sem, hogy mit jelent valójában a Biblia a számunkra. Ehhez a kettős feladathoz egyedülálló segítség még a hátralévő két hónapban a Biblia éve. Éljünk vele!
Dr. Pecsuk Ottó
(Forrás: Reformátusok Lapja, 2008. november 9.)
A Bibliával a mindennapokban - Október a Reformáció hónapja 2008
LII. évf. 36. sz. - 2008-09-07 - Bóna Zoltán
Bár szívünk szerint még bizonyára sokan marasztalnánk a nyarat, a munkahelyi/iskolai szabadságnak, a kirándulásoknak, vagy éppen a hűvösben való pihenésnek, testi, lelki megerősödésnek, vagy akár a betakarítás/szüretelés előkészületeinek, vagy lebonyolításának idejét, megállíthatatlanul közeledik az ősz.
Akik viszont hiszünk az örökkévalóság Urában, tudjuk, hogy ő az időnek is Ura. Jóságából pedig azt reméljük, hogy az ősz is tartogat számunkra felemelő, javunkat szolgáló élményeket, feladatokat, szolgálatokat és tapasztalatokat.
Ennek jegyében a magyarországi protestáns egyházak intézményesen vallják, a gyülekezetek és az egész magyar társadalom számára komoly elkötelezettséggel hirdetik és művelik, hogy: OKTÓBER A REFORMÁCIÓ HÓNAPJA. Ennek minél aktívabb megélésére meghívást nyernek mindazok, akik a gondviselő Isten áldásai sorában a protestáns értékekkel és spiritualitással való személyes találkozásra és ennek aktív művelésére is vágynak.
Tiszteletteljes szeretettel buzdítom gyülekezeteinket, intézményeinket és szervezeteinket arra, hogy a főtémához kapcsolódva - Bibliával a mindennapokban - a maguk helyi programját megszervezni, s erről a programfüzetünkben való regisztráció érdekében legkésőbb szeptember 19-ig tájékoztatást küldeni szíveskedjenek: Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT), 1117 Budapest, Magyar tudósok krt. 3.; T: 371-2690; (e-mail: oikumene@meot.hu).
A rendezvénysorozat ünnepélyes megnyitójára október 1-én 14 órakor a MEÖT Székházában (Budapest, XI. Magyar tudósok krt. 3.; T: 371-2690) kerül sor. Az ünnepélyes megnyitó egyben a Biblia éve 2008 kiállításnak is otthont ad, valamint a MEÖT alapításának 65 éves évfordulójáról is megemlékezik. Az alapító atyák tiszteletére és a 65 éves szolgálat hálás elismerésére az épület falán emléktáblát helyezünk el. Minden érdeklődőt szeretettel várunk.
A hónap kiemelkedő kulturális gálájára október 19-én 17 órakor az Uránia Nemzeti Filmszínházban kerül sor. Tekintettel az Uránia Filmszínház befogadóképességére bizalommal kérem, hogy a jegyeket - amelyekhez az elmúlt években bevezetettek szerint 500 Ft adományt is remélünk - szintén legkésőbb szeptember 19-ig a fenti elérhetőségeken szíveskedjenek megrendelni. Az ünnepélyes gálán az ünnepi beszédet - Közös kincsünk a Biblia - Csermely Péter egyetemi tanár tartja. Az ígéretesen gazdag kulturális műsort pedig a Bolyki Brothers Énekegyüttes és a Baptista Központi Énekkar biztosítja.
Az Országos Reformációi Istentiszteletre október 26-án, 17 órakor a Pécsi Baptista Imaházban kerül sor. Igét hirdet Ittzés János evangélikus püspök, bizonyságot tesz Csernák István metodista szuperintendens. A liturgiában a protestáns egyházak püspökei, vezető és pécsi lelkipásztorai vesznek részt. Az istentisztelet ünnepélyességéhez a pécsi egyházi énekkarok is hozzájárulnak.
Központi rendezvényként tervezünk még Missziói Napot Ócsán október 5-én, Theologiai Szemle Napot Győrben október 9-10-én, Területi Női Találkozót Szentesen október 25-én és Reformációi Megemlékezést Budapesten október 31-én.
Az Október a Reformáció Hónapja 2008 - Bibliával a mindennapokban című rendezvénysorozat iránt minden érdeklődő imádságos, aktív részvételét, és a határidők szerinti jelentkezéseket és jelzéseket kéri a Szervezőbizottság nevében.
Forrás: http://www.tirek.hu/reflap/index.php/ujsag/olvas/i/135/
A Biblia diadala
Három éve ismerem a Pálfi házaspárt, és azóta sokszor gondolok arra, hogy Isten milyen hatalmasan használja őket Krisztus és a magyarság ügyében. Pálfi József a Nagyvárad-Réti Egyházközség lelkésze. Felesége, Noémi baba-mama kört szervezett ott, ahova a városból 60-70 magyar kismama jár évek óta, felekezettől függetlenül. Előadásokat hallgatnak a családi élet és az egészség különböző kérdéseiről, ápolják egymással a kapcsolatot, megerősödnek nemzeti érzésükben. A családi napjaikon egész Nagyvárad megmozdul. Most is különleges eszközök lehettek Isten kezében. Szeptember 29-én Nagyváradon, 30-án Debrecenben mutatták be fiatal táncosok A Váradi Biblia, avagy Váradnak kegyetlen viadalok által lött Török kézbe esése - A Biblia diadala című táncjátékot. Az előadás a Nagyvárad-réti templom által létrehozott Csillagocska Alapítványra épült, felléptek a váradi Csillagocska és a román Lioara, az érsemjéni Ezüstperje, a borsi Galagonya, a mihályfalvi Nyíló Akác, a konstancai Mini Karadeniz és az Ankarai Egyetem Ifjúsági Tánccsoportjának tagjai, összesen 196 gyermek. Az előadáson Pálfi József mondott köszöntőt, aki megálmodta és megszervezte ezt a nagyszerű programot. - Hogyan született meg az ötlet? - Az ötlet szinte kínálta magát, hiszen 2008 a Biblia éve, és úgy éreztem, hogy ezt fel kell mutatnunk a váradiak és a világ előtt. A Biblia évét minden nagyobb felekezet elfogadta, mi pedig külön is büszkélkedhetünk a Váradi Bibliával. A Károli-féle Vizsolyi Biblia után és óta ez a legjelentősebb bibliarevideálás. Azért jelentős, mert először készült széljegyzet a Biblia mellé, amit az idős Köleséri Sámuel héber és görög teológiai professzor írt, aki a váradi iskolában tanított. Másfelől az idei esztendő az Európai Unióban a kultúrák közötti párbeszéd éve. Pásztor Gabriella romániai oktatási államtitkár is megjelent, és három nyelven, magyarul, románul és törökül szólt a béke és a tolerancia fontosságáról. Mi, váradiak büszkék lehetünk erre a Bibliára, és ezért gondoltam, hogy egy nagyszabású történelmi táncjátékban felelevenítjük az 1660-as váradi vár törökök általi bevételét, és a törököknek azt a hozzáállását és hozzájárulását, hogy megengedték a majdnem kész Biblia és a teljes nyomda méltóságteljes kivonulását. Így a következő esztendőben a Biblia megjelenhetett. - Hogyan jött létre az előadás? - Megkerestem a rendezőt, a koreográfust (Dimény Levente és László Csaba), a díszlettervezőt, a jelmeztervezőt, (Holló Kinga és Búzási Andrea) és más erdélyi művészeket. A zeneszerző Molnár Szabolcs volt. 20-25 fős stábbal dolgoztunk. S azon kívül helyi, illetve magyar és román valamint kisebbségi, dobrudzsai török, tatár és ankarai török ifjúsági néptánccsoportokat. 196 (ebből 20 török) fiatallal kezdtük el a próbát. Volt, aki 2 hónapja, volt, aki később csatlakozott, az igazi összmunka a törökökkel kiegészülve mintegy 8-10 nappal az előadás előtt zajlott. - Alig volt szöveg. - Igen. Az egész előadás úgy kezdődik, hogy a mai időben a különböző nemzetiségű gyermektáncosok népi gyermekjátékokat játszanak, mintha táncházban lennének, és egyszer csak "befordul" a történelembe, mert megjelenik Kobzos Kiss Tamás históriás énekes, anyaországi vendégművész, és mondani kezdi a történetet, amit a színpadon játszanak. Felhangzik református énekünk is: "Mely igen jó az Úr Istent dicsérni". Kobzos időről időre megszólal és vázlatosan ismerteti a történetet. A táncjáték arról szól, hogy a törökök megtámadják, a várvédők védik a várat, közben bent folyik a Biblia nyomtatása. Végül már több ostrom visszaverése után nem bírják tartani a várat, amely elesik, de a város vezetői és a török vezetők paktumot kötnek, melynek egyik legfontosabb pontja a Biblia kimenekítése. Ehhez hozzájárulnak a törökök, sőt példás sorfalat biztosítanak, hogy meg ne sérüljön. A várfalat használtuk díszletnek, ezt ostromolták haladva felfelé. Mindezek és a tűzijáték (az ágyúdörejek) hangjai és fényei segítettek elképzelni a csata lefolyását. Miután kiment a Biblia az előadáson, a 200 fiatal egy-egy Bibliát vitt ki a nézőközönségnek (a törökök is). Váradon magyar és román Bibliát osztottunk. Úgy került Debrecenbe az előadás, hogy felajánlottam, bárhol bemutathatják Magyarországon. Ám Debrecen volt a legkézenfekvőbb, hiszen a várban lévő diákok és tanárok a menekülés után ott találtak otthonra. - A táncjáték sok embert megmozgatott, és igen nagyszabású volt. - Váradon az önkormányzat, a Román Kulturális Minisztérium, cégek, magánszemélyek, a Török Nagykövetség támogatták anyagilag. A költség több tízezer euróra tehető. Azzal együtt, hogy felmutattuk az értékeinket, nagy elismeréssel fogadták a produkciót még a román sajtóban is. Ez hatalmas misszió, egyben történelemóra is lett, ahol elmondhattuk a világnak a bibliánk hiteles történetét. Azért is szerveztük gyerekekkel, hogy lássák, lehet együtt jót cselekedni, ha megvan hozzá a szándék és az akarat. De az egésznek mégis az a lényege, hogy ezt egy hatalmas közösség vállalta és tekintette magáénak, tehát közös a munka, közös az eredmény, de a dicsőség az Istené. "A múlandó hajtott fejet az örök előtt". Mióta tudom, hogy török és román közreműködéssel valósult meg ez az előadás, az az ige jár a fejemben, hogy "Akinek életútját kedveli az Úr, még az ellenségeivel is összebékíti." (Péld 16,7) Talán ma még csak segítenek egy szép kulturális programban, de holnap kézbe is veszik a Bibliát, mint érdekességet, de ha olvassák, holnapután elfogadhatják Isten szavaként. Adja Isten, hogy így legyen!
- ágostonné-
(Forrás: Reformátusok Lapja, 37. szám)
Bibliakiállítás Pócsmegyeren és Leányfalun
240 Biblia gyűlt össze arra a kiállításra, amelyet augusztus 20-tól 28-ig először a pócsmegyeri, majd a leányfalui református templomban mutatott be a gyülekezet. A templom, mint helyszín tovább fokozta azt a rendkívüli élményt, amelyhez a kiállított bibliák tanulmányozásával juthatott a hétszáz látogató. A Biblia Múzeumból és számos magángyűjteményből származó, igen gazdag látnivaló mellett a legnagyobb hatást a helybéli felajánlású családi és személyes bibliák keltették. Megható élmény volt olvasni a 19. századi bejegyzésekkel kezdődő családi krónikákat, személyes bejegyzéseket, köszöntő sorokat. Tanulmányozni a régi fényképeket, igéslapokat és az élet legkülönbözőbb területéről származó írásos emlékeket. Számos lelkipásztor személyes Bibliája is látható volt a kiállításon, így Borzsák Sándornak, a gyülekezet korábbi lelkipásztorának a II. világháborút és a szovjet fogságot megjárt szolgálati Bibliája; Ravasz László 70. születésnapjára kapott Bibliája a Kálvin téri presbitérium tagjainak aláírásával; Ecsedy Aladárnak a Tahitótfalun eltöltött évtizedek alatt használt magyar és angol nyelvű Bibliája; Benkő István amerikai magyar lelkipásztor magyar és angol nyelvű szolgálati Bibliája. Aki látta a kiállítást, még inkább meggyőződhetett arról, hogy saját és nemzeti megmaradásunk, megújulásunk titka e könyvben keresendő. Ahol az írott Ige az emberi szívekben ma is megelevenedik, ott lesz jövő, és ott van élet. Bár a kiállított drága tárgyi emlékek mára kikerültek a templomból, jól esik tudni, hogy amíg Isten Igéjét hirdetik, amíg összegyűlik az Igére éhes gyülekezet, a Biblia mégis ott marad.
Kovách Tamás
(Forrás: Reformátusok Lapja, 37. szám)
A Biblia mindenkié Bibliaosztás az Országházban
A Biblia éve lakalmából közel 150 országgyűlési képviselő vett át Bibliát a Parlamentben. A tavaszi ülésszak utolsó napján Bölcskei Gusztáv református és Ittzés János evangélikus püspök a Magyar Bibliatársulat, Erdő Péter bíboros a Szent István Társulat bibliafordításait nyújtotta át azoknak a képviselőknek, akik igényt tartottak a Szentírásra. Az alkalmat Balog Zoltán, az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának elnöke kezdeményezte. Reflap 24. számában részletesen
"Biblia a családban - Család a Bibliában"
Ökumenikus családi nap a Biblia éve jegyében Kisvárda - Várkert 2008. július 26. egésznapos családi programok bővebb információ :www.csaladoknapja.hu
Bibliatörténet Pápán
Bibliatörténeti kiállítás nyílt Pápán, a Somogyi Galériában a Pápai Református Teológiai Akadémia és a Tudományos Gyűjtemények, a Jókai Mór Művelődési Központban és a Gróf Esterházy Károly Kastély- és Tájmúzeum összefogásával. A kiállítást támogatta Pápa Város Önkormányzata, a Dunántúli Református Egyházkerület, a Magyar Bibliatársulat, a Nemzeti Kulturális Alap, az Országos Széchenyi Könyvtár Reguly Antal Műemlékkönyvtára (Zirc) és a Soproni Evangélikus Egyházközség Levéltára. Cikk Reflap 25. számában
Jeruzsálem-nap Baracskán
A bibliai ijjár holdhónap huszonnyolcadika Jeruzsálem napja a zsidó naptárban. Idén június másodikára esett. A Biblia éve programsorozatának keretében Jeruzsálemet bemutató kiállítás nyílt e napon a Közép-Dunántúli Országos Büntetésvégrehajtási Intézet baracskai objektumának kápolnájában. Cikk Reflap 25. számában
Boldog, aki látja, érti és éli is...
A Krisztusban hívő magyar egyházak közös szándéka szerint 2008. a Biblia éve. A Biblia évében június 7-én és 8-án az Ausztráliai Magyar Református Egyház négy egyházkerülete Sydneyben tartotta a református gyülekezetek találkozóját. Adelaide-ből nyolcan, Brisbane-ből négyen, Melbourne-ből 14-en csatlakoztak a Sydneyben és vonzáskörzetében élő gyülekezeti tagokhoz. részletek a Reflap. 26. számában
BIHart a Biblia évében, avagy református fesztivál Biharért
Biharkeresztes június 1. és 8. között másodízben adott otthont a BIHart Református Művészeti Fesztiválnak. A rendezvénysorozat két főszervezője a Biharkeresztesi Egyházközség, valamint a Gárdonyi Zoltán Református Alapfokú Művészetoktatási Intézmény volt. Nagy segítségére volt a szervezőknek a Tiszántúli Egyházkerület, a Bihari Egyházmegye valamint biharkeresztes önkörmányzata és művelődési háza. Reflap 26. számában
Biblia mindenkinek
A Református Közéleti és Kulturális Központ (RKKK) a Biblia éve alkalmából Könyvek könyve - Biblia mindenkinek címmel bibliaolvasó alkalmat tartott a Budapest egyik legforgalmasabb helyén, a Deák téri evangélikus templom lépcsőjén június 20-án. Reflap 26. számában
Nemzetközi Ökumenikus Biblikus Szimpóziumot tartottak a Biblia éve alkalmából június 23-25. között Esztergomban, a Szent Adalbert Képzési, Lelkiségi és Konferencia Központban. A résztvevőket az első napon a Bazilikában megtartott áhítaton Erdő Péter esztergom-budapesti érsek és D. Szebik Imre nyugalmazott evangélikus püspök, a Magyar Bibliatársulat elnöke köszöntötte. A konferencia előadói az első munkanapon a kánon és az exegézis, a második munkanapon - közelítve a Biblia éve eredeti gondolatához - inkább a kommunikáció és a bibliaterjesztés kérdéseivel foglalkoztak.
Részletek a Reformátusok Lapja 2008. július 6-ra dátumozott számában
Bibliával a mindennapokban, október a reformáció hónapja
A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa június 18-i ülésén -egyebek mellett - meghatározta az ez évi reformációi programsorozat fő irányvonalát. Reflap 28. száma
Ne hagyjuk abba!
Jel 2,10 Molnár Miklós a Biblia évéről Reflap 29. számában
A Biblia évétől a reneszánsz évéig Petrőczi Éva és Csörsz Rumen István zenés estje
Június 20-án rendezték Petrőczi Éva irodalomtudás-költőnő és Csörsz Rumen István irodalomtörténész-régizenész közös zenés estjét. A dedikálással egybekötött eseménynek a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának épületében található Ráday Könyvtár adott otthont. Cikk Reflap 29. számában
Bibliaévi alkalmak Erdélyben, a Malozsa völgyében
A Malozsa völgyében lévő négy egyházközség biblia-kiállítással egybekötött bibliaévi alkalmakat szervezett. Az alkalmak istentisztelettel kezdődtek, utána pedig a bibliák bemutatására került sor. Végül a héber és görög nyelvű bibliáktól a cigány fordítású János evangéliumáig 60 bibliát nézhettek meg az érdeklődők.
Bibliamaraton Szombathelyen
Június 13-18. között maratoni bibliaolvasás keretében teljes Szentírást felolvasták a szombathelyi református templomban. Az alkalmat a 90. zsoltár mind a kilenc verségnek eléneklése vezette be. Az első felolvasó Szakál Péter, az Őrségi Egyházmegye esperese volt. A hatodik napon utolsóként pedig a Jelenések könyvének befejezésénél a gyülekezet lelkipásztora lépett a mikrofonhoz. A hat nap alatt háttérprogramok, személyes beszélgetések, énektanulási lehetőség, témába vágó filmek, gyermekfoglalkoztatások színesítették az alkalmat. Az esemény városi szinten is érdeklődést váltott ki. Cikk Reflap 30. száma
Bibliakiállítás Bonyhádon
A Biblia éve alkalmából nyílt bibliakiállítás a Bonyhádi Egyházközség gyülekezeti termében. A presbitérium azt a célt tűzte maga elé, hogy felkeltse, illetve fokozza az érdeklődést a Szentírás iránt. A gyülekezet lelkipásztora megnyitó beszédében utalt arra, hogy ez a könyv Isten írott Igéje, az Isten és az ember közötti párbeszéd nélkülözhetetlen eszköze.
